Erzsébet, Zsóka2019. november 19., kedd
Természet

A vadon költője: egy erdei lélek

2019.11.02.NG
National Geographic Magyarország

„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni. Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét. Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet, nehogy a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.” – írta Henry David Thoreau, mikor harmincévesen kiköltözött a vadonba.

Thoreau rekonstruált háza a Walden-tónál.
Forrás: Getty Images

Két év, két hónap és két nap – ennyi időt töltött a vadonban saját kezével épített kis házban. A tizenöt négyzetméter alapterületű házikónak minden oldalára ablakot nyitott, csak a legszükségesebb bútorok voltak benne: ágy, kandalló, székek és egy kis asztallal. Az ajtó a „Föld szemére” nézett, ami Thoreau szótárában a Walden-tavat jelentette, amely Massachusetts államban található.
Felfedezte a tó körüli vidéket, majd a kunyhójában töltött két esztendő alatt megírta az amerikai természetirodalom egyik legismertebb alkotását, az 1854-ben megjelent Waldent.  Thoreau szerint a civilizáció pusztítja a természetet, és az embert megfosztja attól, hogy figyelmét a lét fontos kérdéseinek szentelhesse; az emberi kultúrának a természethez kell igazodnia. Nagy hatással volt rá Alexander von Humboldt,  inspirálta, hogy összekapcsolja a tudományt és a költészetet, illetve Humboldt utolsó könyve, a Kozmosz, mely szakmailag teljesen lenyűgözte a filozófust.

A Walden-tó egy partszakasza ma népszerű strand.
Forrás: Getty Images

Henry David Thoreau 1817-ben született Concordban. Visszahúzódó gyerekként élt, társai nagy orrú tudóskának csúfolták. Leginkább a szabadban érezte jól magát, a fákon úgy csimpaszkodott, mint a majmok. Ifjú korában a Harvard Egyetemen és a könyvtárban töltötte idejét, előszeretettel forgatta az útikönyveket. Az egyetem elvégzése után tanárként dolgozott, mellette otthon is besegített a családi ceruzakészítő üzemben. Testvére hirtelen halálának és gyászának feldolgozására jó gyógyírnek bizonyult a természet. Egy barátja ajánlotta neki, hogy költözzön ki az erdőbe, egy kunyhóba. „Nem érheti igazán  fekete bánat azt, aki a természetben él” – vallotta később Thoreau. A halál része a természet körforgásának, mert a következő évben minden életre kel megint. Míg Thoreau a vadonban élt, szülővárosában hatalmas iramban indult meg az iparosodás, amit ő a fejszecsattogásból és az ősöreg fák eltűnéséből állapított meg. Irtották a fákat, mert kellett  a vasút építéséhez, egyre több művelhető területre volt szükség, és tüzelőek is egyre többet használtak.

Henry David Thoreau; a kép 1855 körül készült.
Forrás: Hulton Archive/Getty Images

Thoerau igyekezett minél több időt tölteni a természetben, harapta a friss erdei levegőt, belefeledkezett a könyveibe, vagy csak órákon át nézte a virágokat, anélkül, hogy valami másra kellene figyelnie. Az egyszerű élet gyönyörűségéről könyvében hosszan mesél.
Egyesek azt mondták róla, hogy faragatlan és unalmas alak, külsejére semmit nem adó, vidékies ember. Megoszlottak róla a vélemények, keveseket engedett közel magához, egy barátja így nyilatkozott róla: olyan, „mint a hűvös víz egy kánikulai napon a szomjazó embereknek.”
Ő az írásaiban, papíron tudta kifejteni mindazt, amit megtanított neki a természet. Beszélgetett az állatokkal, s azok vele. Kevesen elégedettek ma úgy az életükkel, mint ő volt a saját egyszerűségében. Nem érdekelték a társasági örömök, a pénz. Időnként azért tiszteletét tette szülővárosában, ilyenkor találkozott barátaival, családjával, és a helyi középiskolában adott órákat. Amikor végleg elhagyta a kunyhóját, megpróbálta kiadatni a jegyzeteit, ám nem járt sikerrel. A természetleírásai senkit nem érdekeltek. Végül akadt egy kiadó, aki Thoreau saját költségén kinyomtatta és terjesztette a kéziratot. Ez a próbálkozás is kudarcba fulladt. Kortársait nem értékelték a gondolatait. Sikertelensége után csak a kölcsönök maradtak, barátai is elfordultak tőle. Ő azonban nem törődött azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Célja volt, hogy megismerje a természet tudományát, saját napirendet állított össze, melyben különös figyelmet fordított a tanulásnak, méréseket végzett, melyet a közeli botanikus kertnek adott le. Rengeteget sétált és jegyzetelt, kalapjaiba gyűjtötte a préselni kívánt növénymintákat. „Vetési időszak ez nékem; épp elég sokáig hevertem a parlagon” – így jellemezte ezt az időszakot. Rengeteg természetről szóló könyvet olvasott, „bizonyosfajta gyógyírt” jelentett ez számára. Thoreau szerint nem az volt a fontos, hogy milyen messzire utazik az ember, hanem hogy mennyire él. Nem érezte szükségét, hogy messzi tájakra menjen, otthon utazott. „Légy felfedező a saját folyóidon és óceánjaidon!” Ezek a lépések, a kudarc utáni magabiztossága, önmagára és az érzéseire figyelés segítették, hogy megírja a ma ismert formában megjelent Waldent. Thoreau 1859-ben egy éjszakai kiránduláson viharba került, megfázott és már nem tudott felépülni. Élete hátralevő éveiben egészségi állapota folyamatosan romlott, ágyban fekvő beteg lett. Ezalatt kéziratai szerkesztésével foglalkozott: leveleket és naplóbejegyzéseket írt. 1862 május 6-án halt meg, 44 évesen.

Thoreau természetszerető élete és munkássága hatással volt arra, hogy 1890-ben – jóval halála után – megalapították az Egyesült Államok második nemzeti parkját a Yosemite Nemzeti Parkot. Tevékenysége inspirálta Muir természettudóst, aki megalapította a Sierra Club környezetvédelmi szervezetet. A ma is működő klub tevékenységei közé tartozik: a fenntartható energia támogatása, a globális felmelegedés enyhítése.

Thoreau nevéhez fűződik a polgári engedetlenség kifejezés, ő írta le először az egyéni lelkiismeretet elnyomó többség elleni tiltakozás megfogalmazására, a Civil Disobedience (Walden – A polgári engedetlenség iránti kötelességről) című esszéjében. Meggyőződése volt, hogy minden embernek jogában áll szabadon megválasztani az életmódját, hogy életéből csináljon költeményt és így az élet maga is művészetté válhat.

Írta: Horváth Renáta Bernadett

Felhasznált irodalom: A természet feltalálója című könyvből, Henry David Thoreau életrajza – Andrea Wulf

Hozzászólások

Tojást raboltak egy holland állatkert azonos nemű pingvinjei

Tojást raboltak egy holland állatkert azonos nemű pingvinjei

Két hím pingvin egy másik pártól lopott tojást, hogy kikelthessék.

Saját kertjében fedezett fel új fajt egy rovarász

Saját kertjében fedezett fel új fajt egy rovarász

Nem mindig kell távoli országokba utazni ahhoz egy biológusnak, hogy új fajt fedezhessen fel.

Magyar versenyző lett az év természetfotósa

Magyar versenyző lett az év természetfotósa

Bemutatták a Nature Photographer of the Year pályázat nyerteseit.

Őszi színek a Plitvicei-tavaknál

Őszi színek a Plitvicei-tavaknál

November eleji kiruccanásunk célja volt megcsodálni az ősz színeit a Plitvicei-tavaknál.

Újra feltűnt egy kipusztultnak vélt állat Vietnámban

Újra feltűnt egy kipusztultnak vélt állat Vietnámban

Az állatot 25 éve nem látták, most kameracsapdák felvételén ismét megjelent.

National Geographic 2019. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket