Gerzson, Margit, Zétény2020. február 22., szombat
Természet

Élet a jégen

2020.01.19.NG
National Geographic Magyarország

A tél közeledtével sorra tűnnek el a nyár látványos, nagy testű ízeltlábúi, egyre kevesebb szitakötővel, lepkével és bogárral találkozhatunk, az első fagyok után pedig szinte megdermed az élet.

Dicyrtomina violacea – Nagy testű gömböcugróka faj a decemberi napsütésben
Forrás: Ujvári Zsolt

Számos pók, poloska és harlekinkatica húzódik otthonaink melegébe, hogy átvészeljék a hideg periódust, mások fagyvédett zugokba, sziklarepedésekbe, fakérgek alá rejtőznek és hibernálódnak, de a legtöbb ízeltlábú elpusztul, csupán szunnyadó lárváik és petéik vészelik át a téli hónapokat.

Sminthurinus aureus – Alig 1 mm-es gömböcugróka bandukol a jégkristályok között
Forrás: Ujvári Zsolt

Téli kirándulások alkalmával azonban magunk is szembesülhetünk azzal, hogy néhány hatlábú élőlény dacol a hóval és faggyal, az erdei hófoltokon helyenként téli szúnyogok pihennek és hótücskök ugrándoznak, de nyoma sincs annak a színpompás és formagazdag élővilágnak, amivel a nyári hónapok örvendeztetik meg a természetszeretőket – legalábbis a szemünk által megszokott mérettartományban. Szinte hihetetlen, de még januárban is millió apró ízeltlábú nyüzsög a talpunk alatt, ha egy üdezöld mohaszőnyegen gázolunk keresztül. Enyhébb téli napokon ugróvillások serege lepi el a fák törzsét, a talajra hullott ágakat, terméseket és leveleket, sőt, olykor óriási tömegekben verődnek össze, sötét masszaként borítva az olvadó havat.  Az éjszakai lehűléssel ugyan igyekeznek mélyebbre húzódni és fagyvédett zugban átvészelni az esetenként -20oC alá csökkenő hőmérsékletet, ám szinte egész télen aktívak, hála a törékeny testükben lezajló élettani változásoknak.

Dicyrtomina violacea – Gömböcugróka sétál egy fagyott tócsa felszínén, viaszszálai a szivárvány színeiben pompázva hajlítják a fényt
Forrás: Ujvári Zsolt

Az ugróvillások (Collembola alosztály) ősi, rovarszerű ízeltlábúak, de a modern taxonómia már nem sorolja őket a rovarok közé. Mintegy 400 millió éve jelentek meg Földünkön, és minden biomban megtalálhatók a trópusi esőerdőktől a jeges tundrákig. Kevesek által ismert, mégis óriási ökológiai jelentőséggel bíró csoport, hiszen ezek a gombahifákat, algákat, bomló szerves anyagot és növényi részeket fogyasztó élőlények nagyban hozzájárulnak a talaj humuszképződéséhez.

Dicyrtomina violacea – Közepes méretű gömböcugróka egy varrótű fokán
Forrás: Ujvári Zsolt

Annak ellenére, hogy erdőtalajainktól tavaink víztükrén át szobanövényeink virágcserepéig mindenütt megtalálhatók – ráadásul óriási egyedszámban –, mégis nagyon ritkán vesszük észre őket. Ennek legkézenfekvőbb oka, hogy rendkívül aprók. A fajok többsége nem éri el az 5 mm-es testhosszt, számos fajuk pedig 1 mm-nél is kisebb.
Viráglocsoláskor felfigyelhetünk arra, hogy apró, fehér pontok pattognak a cserépben összegyűlt víz felszínén, de csak igazán közelről látható, mennyire színpompás és formagazdag élőlényekről van szó. Egyes fajok testét kitinpikkelyek borítják, másokra már-már bundaszerű szőrzet jellemző, az egyik legkülönlegesebb csoportjuk, a gömböcugrókák vagy villásgömböcök (Symphypleona rend) vékony kutikulája szinte csupasznak hat, csak ritkásan fedik őket finom érzékszőrök és viaszszálak. Az ugróvillások nevüket a számos fajra jellemző, hasi oldaluk alá bicskaszerűen behajtott kétágú képződményről, az ugróvilláról kapták. Ez a szerv túlélésük záloga, ugyanis a legkisebb zavarásra – például egy ragadozó érintésére – ugróvillájuk izmait a másodperc tört része alatt megfeszítik, és villámgyorsan elrugaszkodnak az aljzatról. Egy 1 mm-es ugróvillás akár 10 cm-es ugrások kivitelezésére is képes, amivel nem csak a rá vadászó atkák és álskorpiók elől, de a mi látóterünkből is végérvényesen eltűnhet.

Dicyrtomina violacea és Sminthurinus aureus – A gömböcugrókák apraja és nagyja a téli ragyogásban
Forrás: Ujvári Zsolt
Az ugróvillások ugyan nincsenek minden szélsőséges időjárási körülményre berendezkedve – a nyári hőséget és szárazságot például kifejezetten rosszul viselik, ilyenkor a talaj mélyebb, nedvesebb rétegeibe húzódnak, és csak egy-egy eső alkalmával merészkednek újra a felszínre –, ám az évről évre enyhébb telek eredményeképp ősztől tavaszig nap mint nap, lépten-nyomon találkozhatunk velük hazánkban.
Sminthurinu aureus – A legapróbb gömböcugrókák egy zúzmarás levél fonákán
Forrás: Ujvári Zsolt
Hogyan is képesek ezek az apró, vékony kültakarójú, törékeny lények túlélni a legkeményebb fagyokat? Fagypont alatt az élőlények testfolyadékában képződő jégkristályok komoly károkat okoznak az állatok szervezetében, leggyakrabban pusztuláshoz vezetnek. Az ugróvillások nem fagytűrő lények, azonban számos „trükköt” alkalmaznak a jégkristályképződés elkerülésére, amelyek által túlhűtött állapotba kerülnek, vagyis testhőmérsékletük anélkül csúszik fagypont alá, hogy ténylegesen megfagynának. A halálos jégkristályok kialakulását kristálygócok képződése előzi meg, az ugróvillások szervezetében pedig ezek a kristálygócok jellemzően a béltartalomban jelennek meg. Az ugróvillások azonban fel vannak készülve béltartalmuk teljes és tökéletes kiürítésére, ugyanis meglehetősen gyakran vedlenek. Vedléskor pedig nem csak a kültakaró válik le, de a béltartalom teljes egésze is kiürül testükből. A fagy beálltával pedig egyetlen dologra kell csupán ügyelniük: nem vehetnek magukhoz táplálékot.

Dicyrtomina violacea
Forrás: Ujvári Zsolt

A hideg periódusok alatt az aktív ugróvillások akár hetekig is éheznek, így egyes fajok képesek átvészelni azt is, ha testhőmérsékletük -20oC alá csökken, majd enyhébb napokon feltöltik raktáraikat, tömegesen kezdenek legelészni az ágakon és leveleken kivirágzó gomba-, alga és zuzmómezőkön. Ha azonban a táplálkozást nem követi vedlés egy újabb fagyhullám előtt, apró testüket óhatatlanul szétroncsolják a béltartalom gócai körül villámgyorsan növekvő jégtűk.

Írta és fényképezte: Ujvári Zsolt

Hozzászólások

A kikelet bogarai

A kikelet bogarai

Ha olyan enyhe a február közepe, mint most, 2020-ban, a napsütés előcsalogathat néhány bogarat a téli rejtekhelyéről.

Nyílnak a ligeti csillagvirágok

Nyílnak a ligeti csillagvirágok

Zalaszegvár határában van egy megmaradt erdőfolt, amely látványát tekintve maga a csoda.

Tiszteletbeli doktori címet kap a természetvédő tinédzser

Tiszteletbeli doktori címet kap a természetvédő tinédzser

Mya-Rose Craig a sokszínűség fontosságát hirdeti a természet- és környezetvédő mozgalmakban.

Különleges jelenséget láttak a Michigan-tó partján

Különleges jelenséget láttak a Michigan-tó partján

Az Egyesült Államok Nemzeti Időjárási Szolgálatának (NWS) sikerült megörökítenie a képződményeket.

Drégely vára és a Kámor-hegy legendái

Drégely vára és a Kámor-hegy legendái

Felfedező utunk ezúttal a Börzsöny-hegység keleti vonulatának egyik kevésbé látogatott, ám méltán hírhedt hegyóriására, a 662 méter magas Kámorra vezetett.

National Geographic 2020. februári címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket