Auguszta, Bertold2024. március 29., péntek
Természet

A skandináv sarki rókák védelmében

National Geographic Magyarország

A sarki rókák a messzi észak és a magas hegyek viszontagságos körülményeihez adaptálódtak, és bár a világon még nem ritkák, a skandináv tájakon egyre kevesebbszer találkozhatunk velük.

Forrás: Pixabay

Az 1800-as évek közepén drámaian csökkenni kezdett a skandináv sarki rókák (Vulpes lagopus) száma, és a folyamatos védelmük ellenére a mai napig tart a hanyatlás. Ennek két főbb oka van: egyrészt a zsákmányukat jelentő rágcsálók életmódváltozása, másrészt a vörös rókák térhódítása, azonban további tényezők is beleszólnak a sarki rókák életébe. Ma mind Norvégia, mind Svédország területén súlyosan veszélyeztetett státusban vannak e ragadozók.

Jelenlegi populációjuk emberi segítség nélkül már nem képes fennmaradni, és az emberi segítség is csak akkor válik hatékonnyá, ha megértjük, milyen okok vezettek a létszám csökkenéséhez. Jelen pillanatban is folynak olyan kutatások, amelyek az állatfaj megóvására tett lépéseket próbálják felmérni, értékelni, s javítani a módszereken.

A Felles Fjellrev, közös svéd-norvég projekt, amelynek neve azt jelenti, „mindenki sarki rókája”, az állatfaj védelméért jött létre. Az akció életre hívói összefoglalták a sarki róka életéről és védelméről megszerzett tudásukat.

Két szín – egy állatfaj

A sarki róka kb. fele akkora, mint egy vörös róka, ritkán több 3-4 kilónál, a teste kompaktabb, a sarki életmódhoz alkalmazkodás miatt vastag bundája is van. Kétféle színváltozata van, a kék és a fehér bundájú. A fehér teljesen fehér télen, nyáron viszont barnás szőrzetet ölt, a hasánál sárgás árnyalattal. A kék változat télen acélkék bundába bújik, a nyári prémje pedig egyöntetű barna.

A kék színváltozat nyári bundája hasi oldalon sárgás szőrzettel
Forrás: Wikipedia

 

A hegyvidéken több a fehér, a partokhoz közeli területeken viszont a kék van túlsúlyban. A színek a jobb rejtőzködést segítik elő. Egy alomban mindkét színű kölyök előfordulhat, bár a kék a dominánsan öröklődő változat. A sarki róka igen különösen fut, apró termete, kompakt testalkata miatt ugrálva halad, és a nyomait nehéz megkülönböztetni a vörös rókáétól.

 

Hol él a sarki róka?

A távoli északon, a sarkvidék magas hegyeiben és a partvidéken, s hiába van a világon stabil, nagy populációja, Skandináviában rendkívül ritka. Az északi félteke sarkvidéki tundráin lakik, több százezres a globális egyedszáma, egészen közönséges Szibéria, Grönland, a Spitzbergák, vagy Észak-Amerika sarki területein. A skandináv sarki rókák a hegyek erdőszintjénél magasabban fekvő régióiban élnek, Svédország és Norvégia közösen osztozik az állományon. A rókák a legészakibb tundrától a hegyláncon át egészen a félsziget déli részéig élnek. Elterjedésüket délen a vörös róka táplálkozási versenytársként akadályozza, azonban a jeges, északi régiókban a vörös róka már nem képes felvenni a versenyt a jobban alkalmazkodó sarki rókákkal. Valamikor Finnországban is éltek sarki rókák, de gyakorlatilag a finn állomány már kipusztult. 2011-es számlálás szerint kb. 200 felnőtt sarki róka él Skandináviában, kicsiny, egymástól kissé elkülönült populációkban, amelyek közt a vándorlás egészen csekély csupán.

Élet a fagyban – miként alkalmazkodik a sarkvidékhez a róka?

A testalkata alapján is világos, hogy a sarki róka a fagyos világhoz alkalmazkodott, rövid lábai és tömzsi törzse a testhő jobb megőrzését szolgálják azzal, hogy a tömegéhez képest kicsiny a felülete, ahol hőt adna le. A téli bundája a többi emlőséhez hasonlítva a legjobb szigetelő hatású, ráadásul télire még a talpain is szőr nő, így a sarki róka könnyedén képes megbirkózni a -40 Celsius-fokos hideggel is anélkül, hogy az anyagcseréjét fokoznia kellene. Extrém esetben a -70 Celsius-fokot is kibírja a sarkvidéki környezetben. Segíti a hőháztartását az is, hogy a lábában igen közel futnak egymáshoz az erek, így a végtagok végei felé igyekvő meleg vér képes visszamelegíteni a törzs felé igyekvő, a lábakban kihűlt vért. A lábaknak így alacsonyabb a hőmérsékletük, és csökken a hőveszteség is. Nagyon hatékonyan tud zsírt raktározni is az állat, a nyár és az ősz során mindent megeszik, amit csak lehet, s ebből építi fel a téli hájszigetelését és tartalékát. Amikor bőven van tápláléka, a felesleget elássa, s ínségesebb időkben ehhez is hozzáférhet. Egy egészséges sarki róka hetekig kibírja eleség nélkül, így a zord téli hóviharok se jelentenek számára túl nagy problémát. A hideg elől beássa magát a hóba, vagy csak összegömbölyödik, és hagyja, hogy betemesse a hó.

A sarki róka életmódja

A magas hegyekben, illetve a parti síkokon élő sarki rókák azonos fajhoz tartoznak, azonban eltér az életstratégiájuk, a környezetükben lévő különbségek miatt. A két életmód két külön névvel is jár: parti róka és lemmingevő róka. A parti ökotípus Izland, Grönland nyugati része, és a Spitzbergák szigetei területén él, ahol gazdag madárkolóniák, fókatetemek, és hal is táplálékul szolgál, évente akár 6-8 kölyköt is képesek felnevelni a közösen gondoskodó szülők. E kölykök jó eséllyel válnak felnőtté, mivel az élelemforrás stabil.

Nyári bundában
Forrás: Pixabay

 

A lemmingevő róka egészen eltérő módszert követ, és a zsákmányállata mennyiségétől szorosan függ a róka mennyisége is. A fő zsákmányát a lemmingek és más rágcsálók jelentik, azonban ezek száma évről évre jelentősen változik. Például 3-4 évente rendszeresen sok a lemming s az egyéb rágcsáló, s ekkor a belőlük élő sarki rókák sok kölyköt nevelnek. A zsákmányban szegény években viszont akár el is maradhat az utódlás, de ha születnek is kicsinyek, azok száma igen alacsony. Ugyan a róka kedvence a lemming, azonban bármit megeszik, amit csak talál, a tundrán s a hegyekben eleve gyérebb az élővilág. Az itt élő rókák territóriuma is nagyobb, mint a zsákmányban bővelkedő helyen lakó parti rókáké.

A kölyköket közösen neveli fel a rókapár, és korábban azt hitték, életre szóló a kapcsolatuk, de a legújabb genetikai vizsgálatok felfedték, hogy gyakran egy alomban sem azonos az apa. Az ilyen „hűtlenségnek” a genetikai sokszínűség szempontjából fontos szerepe lehet. A sarki róka is vackot ás magának, amely kulcsfontosságú a kölykök felnevelésében. A jó rókavár homokos vagy kavicsos partfalban található és legalább 10 bejárata van. A legnagyobb rókaváraknak akár 100 bejáratuk is lehet, és akár évszázadok óta is használhatják ezeket az állatok. A talajt termékennyé tévő bőséges ürülék miatt a rókavárak gyakran üde zölden tűnnek ki a ritkás növényzetű környezetből.

Sarki rókakölykök
Forrás: Wikipedia

 

A nőstények már egyéves korukban ivarérettek, de a táplálék mennyiségétől függ, hogy szaporodnak-e. A bőséges években 10-16 utódot is világra hoznak, de az átlag almonként 6 kölyök. Az újszülött rókakölykök vakok és alig van valami szőrük, 3-4 hetes korukig a rókavár védelmében élnek, csak eztán teszik meg első, még bizonytalan lépéseiket a nagyvilág felé. Mint minden emlős kölyke, rosszalkodnak, játszanak, így tanulják meg a rókalét mikéntjét. 10-12 hetes korukban merészkednek távolabb az otthon biztonságát jelentő vártól, s kezdik el önállóan felfedezni a világot. Ritka csoda, ha valakinek lehetősége nyílik a játszadozó sarki rókakölyköket megfigyelni! Általában az ősz hozza el számukra az elválást a szülőktől, s ekkor kerítenek maguknak vadászterületet, s párt is.

A kölykök túlélése nagyon változékony, előfordul olyan év is, amikor minden kisróka elpusztul az alomból, főként akkor, ha a lemmingek populációja túl korán, már a nyár elején összeomlik, de a róka egyedszáma szinte egyedül csak a lemmingek létszámával mutat párhuzamot.

A sarki róka helye az ökoszisztémában

A sarki élővilág alappillérei az apró rágcsálók, számos ragadozó életciklusa ezektől függően változik. A lemmingek zsákmányként szolgálnak a sarki rókán túl a hóbagolynak, a vörös rókának, az ölyvnek, egyes halfarkasoknak, a menyétnek és más légi és szárazföldi ragadozóknak is. Általában nagy a versengés, ám a rágcsálókban gazdag években mindenki jóllakhat. Egy nőstény lemming tavasszal és nyár elején akár 3-5 almot is felnevel, almonként akár 10 kölyökkel. A fiatal lemmingek 3 hetesen ivaréretté válnak, így a népesség könnyedén meg tud duplázódni. Kedvező viszonyok esetén a nőstények még a hó alatt világra hozzák az első almokat, és könnyedén válhatnak dédnagymamává, mielőtt teljesen elolvadna a hó. Ilyenkor a hegyvidéken virágzik az élet.

Az étlapon a lemming foglalja el a főfogás helyét.
Forrás: Wikipedia

 

Ha azonban kevés a rágcsáló, akkor mindenki éhezik. Habár a sarki róka is a lemminget részesíti előnyben, alapvetően generalista ragadozó, és mindent megeszik, amit lehet, a békától a nyúlon át a sziklákon fészkelő madarakig. Nem vetik meg az ember hagyta szemetet sem, s télen fontos élelemforrás az elhullott rénszarvasok teteme számukra.
Habár a sarki róka maga ragadozó, a nagyobb testű ragadozók számára prédává is válhat, így akár a rozsomák, akár a szirti sas elejtheti. A legnagyobb veszélyt azonban nem az jelenti, hogy ő válik zsákmánnyá, hanem az, ha versenytársával, a kétszer akkora termetű, és így fizikai előnyt évező vörös rókával kell osztoznia az élőhelyen. A vörös róka, ha nem is öli meg a sarki rókát, arról gondoskodik, hogy az elmeneküljön a közeléből. Nemcsak az élelemért folyik a két rókafaj közt a harc, hanem a vörös róka beköltözhet a sarki rókák vájta várakba is.

Súlyosan veszélyeztetett státus, csökkenő népesség

Az 1800-as évek végén és az 1900-as elején a sarki rókák népessége rendkívüli módon összezsugorodott, leginkább a vörös róka terjedése, és a kisrágcsálók életmódjának átalakulása miatt. 2011-es számlálás szerint Norvégiában 80, Svédországban 120 felnőtt sarki róka élt, Finnországban 1996 óta egyetlen szaporodó sarki rókát sem láttak, mindössze hat, időben és térben elszórt megfigyelés volt azóta. Mivel a skandináv sarki rókák az elterjedési területük peremén élnek, ezért szélsőségesebb viszonyok közepette kénytelenek tengetni a napjaikat. A skandináv területeken épp ezért a sarki róka súlyosan veszélyeztetett státusú, ez azt jelenti, hogy nem kizárt, hogy kihaljon az állat a félszigetről. Mind Norvégia, mind Svédország a faj megóvására összpontosít, külön programok segítik a sarki rókák túlélését.

Alig pár száz éve még tízezernyi sarki róka élt a skandináv hegyekben, azonban a 19-20. fordulója környékén, a többi ragadozóhoz hasonlóan, mint a farkas, medve, rozsomák vagy a hiúz, a sarki róka is a túlvadászat áldozata lett. Ez a túlvadászat a sarki rókára a különleges bundája miatt kétszeresen is igaz, egyetlen rókaprém ugyanis nagyjából egy munkás évi keresetének felelt meg. Aki ismerte, hol vannak a rókavárak, kiásta azokat és a kölyköket maga nevelte fel, mígnem elég nagyon lettek ahhoz, hogy a bundájukat lenyúzzák. Sok más sarki rókát rókafarmokra zsúfoltak össze, így az emberi tevékenység rendkívüli módon megritkította ezeket a nagyszerű állatokat. A sarki róka ritkasággá válva hamar védetté is vált, Svédországban 1928-tól, Norvégiában 1930-tól, Finnországban 1940-től.
Azonban az egyedszámuk nem kezdett növekedni a védettség hatására sem, számos okból. Szerepet játszik ebbe az, hogy a kis népesség is elszórt csoportokban él, de a legújabb kutatások szerint leginkább a kisrágcsálók életciklusának változása és a vörös róka terjedése a fő ok. Valószínűsíthető, hogy a klímaváltozás és a hegyvidékre befolyással bíró emberi tevékenység is közrejátszhatnak.
A kis népesség önmagában is súlyos probléma, főként, mivel ez a kevés róka is egymástól elzártan, egész kis közösségekben él. Minél több ilyen kis közösség hal ki, annál nagyobb lesz a megmaradók közti távolság, így pedig a genetikai sokszínűségük is csorbát szenved. A beltenyészetre kényszerült csapatok miatt már most negyedével esett a genetikai sokszínűség, és bár a sarki róka párt keresve igen nagy távolságokat is képes megtenni jó szaglásának köszönhetően, a most meglévő távolságok már túl nagyok számára. A kicsiny közösségek végét jelentheti az is, ha pl. egyetlen szaporodóképes nőstényét elüti egy autó, vagy a paraziták, betegségek is súlyosabban hatnak rájuk, mint egy-egy nagy csapatra.

A lemming a hóbagolynak is kedvelt zsákmánya.
Forrás: Wikipedia

 

A lemmingek életritmusa perdöntő számos sarkvidéki ragadozó, így a sarki róka élete szempontjából is. A lemmingben gazdag évek során nagy méretű rókaalom születik, a lemmingben szegény évek során azonban nem ritka, hogy egyáltalán nincsenek kis rókák. Mivel a sarki róka a vadonban ritkán él 5 évnél többet, ezért a fennmaradásához alapvető a 3-4 évente bekövetkező lemmingben gazdag évek szaporulata. Azonban a korábbi ciklikusság már nem áll fenn a lemmingpopulációban, az elmúlt 3 évtized során a skandináv hegyekben sok területen eltűntek a gazdag évek, ez pedig az ott élő rókák végét is jelentette. Egy új kutatás szerint e ciklusos szaporodás a melegebb telek hatására tűnt el, s csupán ott maradt fenn, kis területeken, ahol a tél még a „régi”. A lemmingek a hó alatt párzanak, s a rövidebbé, melegebbé váló telek ezt akadályozzák meg, a melegedés miatt eltűnik a hó alatt lévő levegős hely, ahol élnek a lemmingek, gyakorlatilag eltűnik az alkalmas élőhelyük.
A vörös róka jelentette versengés a másik fő probléma. A hegyvidék erdőiben ez a faj honos, és Skandinávia területén pont az erdők miatt is van nagy átfedés a két rókafaj élőhelyében. Azonban a hideghez kevésbé adaptálódott vörös rókák számára kedvezőbbé válik a melegedéssel a hegyek erdő nélküli területe is, főként, hogy e helyeken az emberi tevékenység is nekik kedvez. A sarki rókák egyre magasabb és egyre élettelenebb területekre szorulnak vissza, a vörös róka pedig a produktívabb, életben dúskáló alacsonyabb régiókat uralja.

A sarki róka védelme

A sarki róka, a lemming és a rénszarvas mellett a skandináv hegyvidék ikonikus állatfaja, az elsők közt érkezett a régióba a legutolsó jégkorszakot követően, és sok évezred alatt alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. A 2009-es koppenhágai klímacsúcsot követően a sarki rókát kiemelten fontos fajként határozták meg, a klímaváltozás hatásai miatt. Norvégia és Svédország, mindketten a riói egyezmény aláírói, ennek okán a faj védelme mellett is mindketten kiállnak. Mivel a sarki róka élőhelye a két ország határvidékén húzódik, különösen fontos az együttműködés is, mind az adminisztratív hatósági, valamint az erdészek, vadőrök gyakorlati tapasztalatai, mind pedig a tudományos kutatások terén.

Forrás: Pixabay

 

A faj aktív védelmében tett lépések közt szerepel a tenyésztési program, amelynek során a vadonban szabadon engedik a felnevelt sarki rókákat, féken tartják a vörös róka egyedszámát, esetleg etetik az állatokat. Mindeközben felméréseket is végeznek, genetikai elemzést az elhullajtott szőr vagy az ürülék alapján, s így az egyes területek rókái közti rokoni kapcsolatokra is fény derülhet. Azt is ellenőrizni tudják az évente tartott felmérésekkel, hogy mennyire váltak be a faj megóvására tett intézkedések.
Norvégiában 2005-ben kezdett a programjába az a tenyésztő telep, amely 8 párnak ad otthont, s évről évre számos kisróka születik, s ezek közt a legtöbbet kitelepítik a vadonba, néhányuk pedig a következő évi szaporulatért felelősként marad a telepen. A telepen a rókapárok fél focipályányi „ketrecekben” élnek, mindegyikben két mesterséges rókavár és mászásra, elbújásra alkalmas sziklák is vannak, az állatokat olyan tápokkal etetik, amelyet a rókaprém-farmokon használnak, emellett kutyatápot is kapnak, illetve ha elhullott rénszarvas van a környéken, akkor azt is megkapják. Évente 40-60 kisrókát engednek szabadon az itt született állományból, és, bár ezeknek csupán a fele éli túl az első telet a vadonban, így is jelentősen tudják növelni a természetes állományt, és sokkal nagyobb ez az arány, mint amire számítottak. A követéses vizsgálatokból azt is tudni, hogy legalább hét így kiengedett róka átlépte a határt, és már saját utódai is születtek a svéd oldalon.
A vörös róka állományának csökkentésével egyelőre nem járt együtt a sarki róka állománynövekedése, azonban azt már megfigyelték, hogy aktívabbá váltak a sarki rókák ott, ahol gyérítették a vöröst.  Mindenféle védelmi intézkedés akkor a leghatékonyabb, ha lemmingben gyakori évben történik, ilyenkor sokkal több az utód és azok túlélése is sokkal nagyobb arányú.

A jövő reményei

2011 rekord jó év volt, ekkor több mint 100 alom született a két skandináv országban összesen, az 1960-as években volt utoljára ilyen számú szaporulat. A közös erőfeszítések, és a több, egymás utáni rágcsálóban gazdag év hatása lehetett ez a csúcsteljesítmény. Bár egy lépéssel közelebb került a skandináv sarki róka állomány megmentése, a cél a legalább 500 egyedből álló populáció létrehozása, s ezzel az egyes kis közösségek közti genetikai keveredés növelése. Sok jel utal arra, hogy jól haladnak a munkával: 2012 telén vándorló rókákkal találkoztak, és számos, korábban átvándorolt egyed már az új lakóhelyén szaporodik, s olyan helyszíneken is megpillantották a fajt, ahol évtizedek óta nem volt jelen. Egyes kisebb csoportok mérete elérte azt az értéket, hogy a szaporulatnak el kelljen vándorolnia, ezzel is segítve az új területek meghódítását és a genetikai változatosságot.

Újabb terület nyerte el az UNESCO Globális Geopark címet

Újabb terület nyerte el az UNESCO Globális Geopark címet

Több éves szakmai munkának az eredményeként a Bükk-vidék Geopark csütörtökön hivatalosan is tagjává vált a geoparkok 213 tagot számláló, 48 országot érintő nemzetközi hálózatának, elismerve a Bükk-vidék páratlan geodiverzitását.

Rakoncátlan makákók Thaiföldön

Rakoncátlan makákók Thaiföldön

A thaiföldi Lop Buri tartományban külön rendőri egységet állítottak fel a rosszul viselkedő makákók ellen - tette közzé a hírt az MTI.

Csak ön után!

Csak ön után!

Gesztusokkal kommunikál a mi széncinegénk távol-keleti rokona, a japán széncinege.

A tavaszi meleg idővel a kullancsok is megjelennek

A tavaszi meleg idővel a kullancsok is megjelennek

A korábban beköszöntött tavasz miatt idén a szokásosnál is hamarabb lehet számítani az őshonos, valamint az újonnan megjelent Hyalomma kullancsok felbukkanására Magyarországon - tette közzé a HUN-REN Ökológiai Központ közleményét az MTI.

Egyre korábban érkezik a kiscicaszezon

Egyre korábban érkezik a kiscicaszezon

Az állatmentők tapasztalatai alapján egyre korábban kezdenek születni a kiscicák, és egyre hosszabb időn át tart a szezon.

National Geographic 2024. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

18 780 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlapNational Geographic 2020. decemberi címlapNational Geographic 2021. januári címlapNational Geographic 2021. februári címlapNational Geographic 2021. márciusi címlapNational Geographic 2021. áprilisi címlapNational Geographic 2021. májusi címlapNational Geographic 2021. júniusi címlapNational Geographic 2021. júliusi címlapNational Geographic 2021. augusztusi címlapNational Geographic 2021. szeptemberi címlapNational Geographic 2021. októberi címlapNational Geographic 2021. novemberi címlapNational Geographic 2021. decemberi címlapNational Geographic 2022. januári címlapNational Geographic 2022. februári címlapNational Geographic 2022. márciusi címlapNational Geographic 2022. áprilisi címlapNational Geographic 2022. májusi címlapNational Geographic 2022. júniusi címlapNational Geographic 2022. júliusi címlapNational Geographic 2022. augusztusi címlapNational Geographic 2022. szeptemberi címlapNational Geographic 2022. októberi címlapNational Geographic 2022. novemberi címlapNational Geographic 2022. decemberi címlapNational Geographic 2023. januári címlapNational Geographic 2023. februári címlapNational Geographic 2023. márciusi címlapNational Geographic 2023. áprilisi címlapNational Geographic 2023. májusi címlapNational Geographic 2023. júniusi címlapNational Geographic 2023. júliusi címlapNational Geographic 2023. augusztusi címlapNational Geographic 2023. októberi címlapNational Geographic 2023. novemberi címlapNational Geographic 2023. decemberi címlapNational Geographic 2024. januári címlapNational Geographic 2024. februári címlapNational Geographic 2024. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket