A törpekuvik nyomában
A pár hónapos karantén után a hazai tájtól merőben más élőhelyre is eljutottunk: az Alpokban jártunk, ahol a növények mellett a törpekuvik (Glaucidium passerinum) megfigyelése is a célok között szerepelt.
Korábban már sikerült fényképezni e fajt, de megfigyelése mindig hatalmas élmény számomra. A törpekuvik a kontinens legkisebb baglya, tizenhat centiméter, egy házi veréb méretének megfelelő. Mérete ellenére vakmerő éjszakai ragadozó madár, hiszen nagyobb madárfajt is képes zsákmányolni. Költési időben nappal aktív, ha füttyét utánozzuk, válaszol rá és nagyon közelre lehet így csalni. Az ember ilyenkor nem tesz mást, mint időnkét meg-meg áll, füttyög, ha éppen egy költőpárra akad, akkor hamar ott terem mellettünk a hang hallatán.
A tápláléklistáján hetvenegy madárfaj szerepel, köztük az erős csőrű meggyváró, sőt a nagy fakopáncs is! Az elejtett zsákmányait megkopasztja, a farok és szárnytollait kitépi, és úgy fogyasztja el, különösen télen, rendszeresen elraktározza, egy-egy erre alkalmas odúban több tucat cickányt, apró rágcsálót, madarak közül cinegét, királykát, fakuszt halmoz fel.
A költőhelyén a nagy fakopáncs, zöld küllő és hőcsik által vájt odúkat használja. A párok évenként különválnak, de a költőhelyükhöz nagyon ragaszkodnak, így az ismert helyeken több év után is lehet velük találkozni. Magyarországon ritka költőfaj, az Aggteleki Nemzetei Park területén költ évről évre. Több esetben az országunk nyugati végein is megtelepedett. Téli kóborlása során a Kárpátokból és Alpokból alacsonyabb tájakra húzódik le. Így jutott el a vas megyei Tömördi Madárgyűrűző Táborba, ahol az apró hálószemek közé akadt egy példánya. ”
4-7 hófehér tojását áprilisban rakja le. A kotlást a harmadik lerakott tojás után kezdi meg. Maga a kotlás egy hónapig tart. A tojó a fiókák kikelése után tíz napig marad velük az odúban, ekkor a hím eteti őket.
Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.