Az afrikai vadkutyák lába a kitartó futáshoz alkalmazkodott
Csökevényes ujj a mellső lábon, speciális izomzat és inak segítik az afrikai vadkutyákat zsákmányaik üldözésében.
A kontinens déli és délkeleti részén élő afrikai vadkutya (Lycaon pictus) vadászati stílusának legfőbb jellemzője, hogy áldozatát a végkimerüléséig kergeti, vagyis elképesztően jó és kitartó futó. A vadászati sikeressége 60 százalék feletti, ezzel mind az oroszlánt, mind a hiénát felülmúlja, bár nem ritka, hogy a már megszerzett zsákmányát egy erősebb ragadozó elorozza. Falkái akár napi 50 km távolságot is bejárnak!
Szintén eltér a többi kutyafélétől abban, hogy a mellső lábán a teljes ujjak száma csupán négy. Vajon milyen anatómiai adottságai segítik az életmódját, miként alkalmazkodott a teste? A vizsgálatnak nemcsak a kíváncsiság az oka, hanem az is, hogy az állatból mindössze 1400 szaporodóképes példány él vadon, így a fajmegőrzéshez sem árt a többlettudás.
Egy amerikai kutatócsoport vizsgálata meg az összefüggéseket, s az eredményekről a PeerJ tudományos folyóiratban számoltak be. A kutatók egy állatkerttől kapták meg, az ott elpusztult vadkutya tetemét a mérésekhez, majd az izomzattal együtt, szakszerűen leválasztott mellső lábat vizsgálták meg. Minden egyes izom és csont méretét, arányait, tömegét és hasonló adatait feltárták, majd ezeket az adatokat 17 másik ragadozó (kutyaféle és macskaféle) adataival összevetették.
Az izomszövetek és inak kifejtésekor derült ki, hogy ez a kutya is rendelkezik az ötödik ujjal, azonban annak csupán a kézközépcsontja (metacarpus) van meg, és az is csak kb. a harmada a normál kézközépcsont méretének. Azonban nem felesleges még egy ilyen elcsökevényesedett ujj sem, mivel még ehhez is kapcsolódik izom! Ezen ujj hiánya egyébként, a feltételezések szerint, a kutya lépéshosszának növelését és a futásának gyorsítását segítheti elő azzal, hogy extra stabilitást ad az izomzata a lábnak, számos állatnál, ahol elcsökevényesedett egyik-másik ujj, hasonló a helyzet.
Az afrikai vadkutya izomzata leginkább az ázsiai vadkutyáéhoz (Cuon alpinus) hasonlít, azonban a távoli ázsiai rokon általában rövid távon üldözi a zsákmányt, bár egyes feljegyzések beszámoltak róla, hogy extrém esetben órákon át is kergeti a kiszemelt áldozatot. Az afrikai vadkutya részletes anatómiai elemzése alapján az izomzata úgy alakult, hogy kimondottan a futás-járás kitartó voltát segítse, ez főként a talajtól való elrugaszkodásban nyújt támogatást. Számos izom az ízület stabilitásában fontos, egyes elemek erőteljesebbek, vaskosabbak más rokon ragadozókéhoz képest, és az elasztikus energia tárolásával (gondoljunk egy rugóban tárolt energiára) teszik lehetővé a kitartó zsákmányüldözést, a stabilitást a meglehetősen vaskos inak is segítik.
Mivel a vizsgálatot mindösszesen egyetlen rabságban élt állat maradványain végezték el, valószínűleg nem lehet minden azonos a vadon élő fajtársak testarányaival, azonban egy ilyen alacsony egyedszámú faj esetében az is csoda, hogy egyáltalában lehetőség nyílt valamiféle vizsgálatra.