Szilárda, Szilárd, János2019. december 14., szombat
Tudomány

Beszélgetés Csermely Péter biokémikussal

2015.01.11.Lenner Ádám
National Geographic Magyarország

Csermely Péter hálózatkutató, biokémikus, a Semmelweis Egyetem Orvosi Vegytani, Molekuláris Biológiai és Patobiokémiai Intézetének egyetemi tanára.

Fotó: Kollányi Péter

Csermely Péter 1958. október 7-én született Budapesten. 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 2008 és 2010 között a Sólyom László köztársasági elnök által életre hívott Bölcsek Tanácsának tagja volt.

Az ELTE Apáczai Csere János Gyakorló Iskolában érettségizett. 1977-ben kezdte meg tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen Természettudományi Kar vegyész szakán, ahol 1982-ben szerzett diplomát. TMB (Tudományos Minősítő Bizottság 1952–1995 között működött) ösztöndíjas volt, ezután a SOTE Orvosi Vegytani Intézet adjunktusa, majd később docense lett. 1999-ben kapta meg egyetemi tanári kinevezését. 1997 és 2000 között Széchenyi professzor ösztöndíjasként tevékenykedett. 1984 és 1985 között a New York-i Állami Egyetemen (Syracuse), 1989 és 1991 között a Harvard Egyetemen kutatott. Többször járt tanulmányúton Tokióban és Pekingben.
1993-ban a Magyar Tudományos Akadémia Sejt- és Fejlődésbiológiai Bizottságának tagja lett. Ugyanebben az évben a Magyar Biológiai Társaság sejtbiológiai szakosztályának titkárává is megválasztották, ezt a posztot 1996-ig töltötte be. 1995-ben a Magyar Biokémiai Egyesület főtitkára, később alelnöke lett. 2006-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnökévé választották. 2012-től az Európai Tehetségsegítő Tanács (European Council of High Ability) elnöke. 2007 és 2009 között az Országos Köznevelési Tanács tagja volt. A kutató diákokkal kapcsolatos munkájáért az Ashoka International (társadalmi vállalkozók legnagyobb hálózata a világon) tagjai közé választotta.

Kutatási területe a stresszfehérjék működése, az öregedés és a hálózatok. Eddig tizennégy könyve és több mint 250 tudományos közleménye jelent meg. Napi munkája mellett fiatal kutatók támogatásával, munkájuk segítésével foglalkozik. Tudományos teljesítményének több mint kétharmadát itthon érte el.

Csermely Péter szeret elmélyülten gondolkodni, mélyenszántó beszélgetéseket folytatni emberekkel. Imádja a teknősfigurákat, van is neki több mint ötszáz. Nem szereti a kézügyességet igénylő dolgokat, a bürokráciát, a monoton tevékenységet.

Mi régóra ismerjük egymást, kapcsolatunk baráti, így az interjú során tegeződni fogunk. Nemrégen megválasztottak az Academia Europaea tagjának. A közelmúltban más tudományos tisztségekre is javasoltak. Milyen érzéssel töltenek ezek el? Gyerekkori álom válik valóra? Álmodik egyáltalán ilyenről egy gyermek?
A tisztségeket a hosszú távon is eredményes tudományos élet velejárójának tartom. Gyermekkoromban arról álmodtam, hogy szobrász leszek. 12 évesen elolvasva Michelangelo életrajzát, és szemben állva a Pieta-val Rómában, vagy a Dáviddal Firenzében, úgy gondoltam, hogy ezeket a szobrokat el kell gondolni, aztán csak úgy lesznek. Ez nagyon tetszett. Nem sokkal ez után láttam a tévében egy portréfilmet Kisfaludi Strobl Zsigmondról, melyben a Mester egy irdatlan kalapáccsal püfölt valami éktelen kőtömböt, közben mérhetetlen mennyiségű kosz és por lepte be. A szobrászatról ennek hatására letettem. Fél évvel később találtam egy kicsike cserepet a Dunakanyarban. Meglátta ezt egy idős bácsi, és elmondta, hogy az a rovátkolt cserépdarab, amit a kezemben tartok, a kelták idejéből származó edény része volt. Beledobbant a szívem. Akkortól kezdve régész akartam lenni. Újabb fél évvel később beszakadt alattam a föld a nyaralónk melletti dombon, és beestem egy római kori rom pincéjébe. A nagy ijedelem után úgy gondoltam, hogy itt fogom megtalálni, minimum, a Dárius kincsét. De nem volt a pincében semmi. Ez kicsit elvette a régészet utáni vágyamat is. A tudomány csak három évvel később, a gimnáziumi kémia versenyekre való felkészülés közben vált vonzóvá, amikor rájöttem, hogy a könyvtárakban felhalmozott tudás morzsáit kicsit máshogyan összerakva egy egészen új kép is kibontakozhat az ember szeme előtt. Tulajdonképpen hálózatkutatóként ma is ezzel foglalkozom.

Több tucat kitüntetéssel büszkélkedhetsz. Melyik áll a szívedhez a legközelebb?
Amikor még a személyi adatnyilvántartásnak be kellett mutatni a doktori fokozataimról szóló okleveleket, véletlenül kiböktem az adminisztrátor hölgynek, hogy nehéz lesz azokat megtalálni, merthogy a pincében tartom őket. Akkora szemeket régen láttam. „Maga a doktori okleveleit a pincében tartja???” – „Igen, a kitüntetések mellett valahol.” Úgy gondolom, a kitüntetéseknek nem a tárgya, hanem a ténye a fontos. Az a megbecsülés, az a szeretet, amit a kitüntetés kifejez. Ez a legtöbb kitüntetés esetén egy nagy közösségnek szól – még akkor is, ha az oklevelet látszólag egy ember kapja. Ha ki kellene egyet emelni, akkor hadd említsem, hogy az életem nagyon szép pillanata volt az, amikor bejegyezték a nevem a Magyar Örökség aranykönyvébe. Ez a díj is a tudományos kutatásaimat segítő kiváló emberek és sok tízezernyi magyar tehetséggondozó munkáját együttesen ismerte el.

Milyen élmény volt találkozni David Attenborough-val? Milyen apropóból is történt?
Nagy megtiszteltetés volt a számomra akkor megkapni az Európai Unió tudományos kommunikációért adott Descartes-díját, amikor Sir David is ebben a kitüntetésben részesült. Nagyon készültem a találkozásra, hiszen nagy szerencse, ha az ember beszélhet az egyik példaképével. A prágai vár egyik termében gyülekeztek a kitüntetettek. Elég sötét volt. Nézegettem, hogy melyik lehet Sir David, de nem volt a teremben lévők közül senki, aki rá hasonlított volna. Egyszer csak a sok, öltönyös pofa közé bejött egy nem ünneplőbe öltözött, hátizsákos ember, akit senki és semmi nem érdekelt a teremben, csupán egy dolog: odament a szemközti ablakhoz, és elmélyedve figyelte a madarakat a fán lévő madarakat. Annyira tetszett nekem ez az öntörvényű viselkedés, hogy odamentem a hátizsákos pofához, és megszólítottam. „Hello Peter, just call me David.” – jött a válasz. Ekkor döbbentem rá arra, amit az Olvasó már bizonyára régen kitalált: „Atyaég, én most David Attenboroughval beszélgetek!” Az az egyetlen perc, ahogyan bejött, ahogyan csak azzal törődött, ami a számára igazán fontos, és ahogyan mégis a kisugárzása betöltötte az egész termet, örökre belém vésődött.

Kik vannak, voltak rád nagy hatással?
Ahogyan korosabb leszek, egyre nagyobb hatással vannak rám, azok az idős emberek, akik jóval a nyolcvanadik életévük után is aktívak tudnak maradni. Amikor Lámfalussy Sándorral dolgozhattam együtt a Sólyom László által létrehívott Bölcsek Tanácsában, lenyűgözött az a friss, kritikus szellem, amivel a folyamatokat a helyükre tette egyetlen pillanat alatt. Végtelenül megható volt átélnem azt, amikor Kornai János a 85. születésnapján elkezdte felsorolni a további tudományos terveit. A csaknem 90 éves Klein György és Klein Éva, a 93 éves Gelsey Vilmos („Az első száz évem” címmel csak 8 év múlva kezdi majd el írni a visszaemlékezéseit…) példái is reményt adnak arra, amelyet a japánok úgy fejeznek ki: mindenki új életet kezd 60 után. Még 4 évem van, hogy átlépjek ebbe az új életbe. Örömmel várom.

Csaknem ötezer az ismerőseid száma két népszerű közösségi oldalon is. Hogyan tudod ennyi emberrel tartani a kapcsolatot?
A középiskola óta akárhova kerültem, mindig összekötöttem az embereket. Még azokat is, akik egymással nagyon nem akartak összekötve lenni. Talán ezért is lehet sok ismerősöm. Amikor Tulassay Tivadar volt az egyetemem rektora, egyszer azt mondta nekem: „Tudod Péter, jó dolog veled találkozni, azért, mert te mindig jó híreket hozol, és közben mosolyogsz.” Hiszem azt, hogy a legrosszabb helyzetben is meg lehet találni a jó hírt. A példaképem a 98 éves Placid atya, aki a Gulag-ban is képes volt azt összegyűjteni, és másokkal összegyűjtetni, hogy aznap mi minden jó történt velük. A pozitív életérzés, a pozitív üzenetek a kapcsolatépítés nagyon fontos elemei. Ebből összejöhet akár sok ezer kapcsolat is. Ennyi emberrel kapcsolatot tartani természetesen lehetetlen. Emiatt kapcsoltam ki a telefonomat majdnem tíz évvel ezelőtt. De email-en (még…) elérhető vagyok.

Nagyon tetszenek a közösségi oldaladon látható fotóid közül azok, amelyek egy igazi élettel teli kutatót, tanító professzort mutatnak.
Imádok tanítani. Lehet, hogy amiatt is van így, mert édesanyám nagyon tehetséges színésznő volt. A tanórai „fellépések” kárpótolnak engem azért, hogy a szövegek betanulására való képtelenségem miatt a színészi ambícióim meghiúsultak. A Facebook fotón Kollányi Péter Príma Junior-díjas barátom éppen abban a pillanatban fotózott le, amikor azt az örömöt próbálom meg átadni Szász Domokos műegyetemi hallgatóságának, amit egy nagyon komplex rendszer megértése jelent. Az egész megértésének igen ritka pillanatai akkora örömöt hoznak, amiért megéri akár évekig is gondolkodni egy-egy tudományos problémán.

Miben hiszel?
Nagyon alapvető és nagyon mély élményem az, hogy a világ részei nem különállóan léteznek, hanem kapcsolatok erdejével vannak összekötve. Emiatt a felismerés miatt is lettem hálózatkutató. A világ összekötött egésze azonban túlmutat önmagán, és egy olyan lényeget is meghatároz, aminek a tulajdonságai pontosan úgy nem következnek egyetlen részének tulajdonságaiból sem, mint ahogyan a tudatunk nem következik egyetlen egy idegsejtünk önálló működéséből. A világ egészének ezt az új minőséget adó lényegét képzelem én Istennek. Ennek az Istennek egyformán a részei vagyunk mindannyian. Egyikünk nélkül sem lehetne Ő pontosan ugyanaz, mint ami, és a mi életünk is vajmi keveset érne, ha nem jönnénk rá arra, hogy milyen csodálatos Egésznek lehetünk mi a részei. Van, aki ezt az érzést nem istenfogalomként fogalmazza meg. Van, aki a természettel való egységét éli meg pontosan ugyanígy. Engem annak a szeretetzuhatagnak a sokszoros átélése késztet arra, hogy a világ egészét a magam számára Istenként definiáljam, amelyet azon sok esetben éreztem, amikor ezzel a csodálatos Egésszel, neki nagyon sok szeretetet küldve valami töredékes kapcsolatba léphettem. Kedves Olvasó! Megéri szeretni mindazt, ami körülvesz minket! Embert, állatot, növényt, természetet, az egész szép világunkat. Megéri, mert sokszoros szeretetet kapunk vissza, ha ezt a szeretetünket a maga intenzitásában és mélységében meg tudjuk élni, és át tudjuk adni.

A kérdésed nagyon fontos kérdés, ezért hadd válaszoljak rá még egy gondolattal. Végtelenül szép dolognak tartom azt, ahogyan az ember az életpályája során nemesedhet. Sokszor képtelenek vagyunk ezen az úton járni. Én is annyi hibát vétettem a nemesedés helyett, hogy már megszámolni sem tudom, de van ebben a botladozásban valami végtelenül szép. Az, hogy az ember sorsa mindig felkínálja azt az esélyt, hogy a korábban elrontott helyzetet, valakivel, valamivel, valahol – teljesen más körülmények között, de mégis ugyanúgy – kijavíthassa. És ha akkor is elszúrjuk, akkor kapunk még egy esélyt, és még egyet. Ez engem nagyon nagy örömmel, reménykedéssel és köszönettel tölt el. És egyben figyelemmel is. Ha eddig ötször elhibáztam, akkor próbáljak már arra ügyelni, hogyha jön majd a hatodik esély – és ez jönni fog! – akkor legalább azt ne rontsam el.

1996-ban egy olyan rendhagyó kezdeményezés indult el az országban, amely kiemelkedően tehetséges középiskolás diákok számára biztosít kutatási lehetőséget a legjobb hazai kutatóhelyeken. Ez a Kutató Diákok Mozgalma. Mennyire sikeres és népszerű?
A kutató diák mozgalom, amelynek te is tagja voltál egykoron, középiskolásoknak ad kutatási lehetőségeket az ország legjobb tudományos műhelyeiben. A legfontosabb cél tehát az, hogy a diák kitörhessen az iskola világának zártságából. Ne azt kelljen megtanulnia, vagy kitalálnia, hogy mi a helyes válasz a tanár által feltett kérdésekre, hanem megérezhesse, hogy a nagybetűs ÉLET csupa olyan kérdéssel van tele, amelyekre még soha, senki, semmikor nem válaszolt. Ezek a kérdések mind-mind a megoldójukra várnak, életkortól teljesen függetlenül. A kutató diák mozgalom legerősebb pontja azonban – nagy meglepetésemre – nem a kutatás lett. A mozgalmat az tartja immáron 19 éve életben, hogy a diákok megtalálják a helyüket abban a közösségben, amelyet a legjobb, leérdeklődőbb fiatalok egymásnak teremtenek. A kutató diák barátságok ma már évtizedeket ívelnek át. Nagyon sok kutatódiák házaspárunk van. Egy egész iskolát lehet lassan megtölteni a kutdiák gyerekekkel. A mozgalmat már sok éve a diákok maguk irányítják. Az igazi tudomány kötöttségek melletti játékosságán túl ez az önszerveződés az, ami a kutdiák mozgalmat sok éve életben tartja, és ma is erőssé teszi.

Hogy látod a diákok tenni akarását? Mennyire vész el a tudás az emberekből? Merre halad a világ?
Valahol természetes az, hogy a tudás igazi tartalma és értelme átalakul egy olyan korban, ahol nagyon sok tényt és adatot egy kézmozdulattal elő tudunk hívni az internetről. A tények fontosságának, megbízhatóságának, újdonságának az értékelése a tudásunk egyre nagyobb részét képezi. Ezek mind hálózatos jellegű fogalmak, amelyek a tanár és a diák együttes felfedező munkáját feltételezik, azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy hálózatot akkor tudunk uralni, ha sok részét már pontosan megismertük. Azaz az internet léte nem ment fel az alól, hogy bizonyos dolgokat megtanuljunk. E nagy kupac tény összefüggéseinek az ismerete adja meg ugyanis a többi, ismeretlen tény értékelésének a képességét. (És akkor a kulturális örökségünk megismerésének a fontosságáról még nem is beszéltem.) Mindehhez lehet alkalmazkodni. A jelenlegi felgyorsult élethez azonban, egy idő után már nem szabad alkalmazkodni. Fontos lenne lelassulnunk! Fontos lenne elmélyülésre, szeretetre, a körülöttünk lévő világ megértésére és megélésére alkalmat adó csendszigeteket formálnunk.

Nagy sikereket tudhat maga mögött a csermelyblog is. Mi okból hoztad létre?
A www.csermelyblog.tehetsegpont.hu oldalon megtalálható blogom több mint két évig minden héten közölt esszészerű írásokat. Ez a blog nem szokványos blog volt. Egyetlen írása sem arról szólt, hogy éppen mi történt velem. Azért írtam ezeket az esszé jellegű írásokat, hogy segítsenek egy jövőteremtő, stabil értékrend és viselkedésmód kialakulásában. A blog írásait több mint egymillió alkalommal töltötték le két év alatt.  Úgy érzem, hogy a „Bloghálózatos életfilozófiám” címmel kötetben is megjelent írásaimmal két év alatt „kiírtam magamat”. Emiatt a blog jelenleg szünetel. Biztos vagyok azonban abban, hogy egy újabb megértés készülődik bennem, amelyet – ha megérett rá – közzé fogok tenni. Valószínűleg könyv formájában, angolul is.

Mikor van időd pihenni? Mitől leszel boldog? Mi inspirál az életben és a munkádban? Honnan ez a sok energia?
Amikor a kutyámmal sétálok, amikor szinte minden nap úszás közben eggyé válok egy medence vízével, vagy amikor edzés közben Beethoven szimfóniáit hallgatom, nagyon sokat pihenek. A családom gondoskodása, a mély, baráti beszélgetések, a jó vacsorák, Bach vagy Mozart zenéje, a zavartalan elmélkedés is mind-mind nagyon sok pihentető és feltöltő energiát adnak nekem. A boldogság – ahogyan Thomas Harris-szal együtt vallom – „a mások boldogságáért végzett munka mellékterméke”. Vagy ugyanez Khalil Gibran szavaival: „a munka a láthatóvá tett szeretet”. Aki ezt megérzi, és minden napján meg is éli, az egy boldog ember. Én is igyekszem haladni ezen az úton.

Mi a véleményed a következő sorokról? „A zene a lelki-táplálék és semmi mással nem pótolható. Aki nem él vele: lelki vérszegénységben él és hal. Teljes lelki élet zene nélkül nincs. Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be.” (Kodály Zoltán: Mire való a zenei önképzőkör, 1944)
Végtelenül sajnálom, hogy Kodály Zoltánt nem ismerhettem személyesen. Óriási integritású egyéniség lehetett. A zenéről írott soraival nemcsak magánemberként, hanem tehetséggondozóként is teljesen egyetértek. A zenével való foglalkozás olyan eltérő tehetségterületeken, mint amilyen például a mérnöki tervezés, is elősegíti a kiváló teljesítményt.

Életed során mely pillanat volt a legszebb?
Csermely vagyok. Állandó mozgásban lévő, mindig új formát kereső folyam. Mindig abban a pillanatban élek, amit éppen betölthetek. Emiatt mindig éppen az a pillanat a legszebb, amit megélek. Most éppen ennek az interjúnak örülök.

Sokszor küldtél sms-t a világ minden tájáról baráti üdvözletként. Van még olyan zuga Földgolyónknak, ahol nem jártál, de szeretnél elmenni?
Hogy van-e olyan zuga?? Hiszen még Magyarországot sem ismerem sehogyan sem! Vannak persze titkos álmaim. Nagyon szeretném meglátogatni a galapagosi óriás teknősöket. Nagyon fontos pillanat lenne az életemben, ha felmehetnék a Machu Picchu-ra (persze, ha belegondolok abba, hogy ezzel én is segíteni fogok a szép lassú leomlasztásában, akkor ez a vágy már nem is akkora). Imádom a vízeséseket. Nem voltam még sem az Iguazunál sem a Viktória-tónál. Nagyon szeretnék látni egy atollt. Folytassam?

Mesélted, hogy kint is maradhattál volna külföldön, de te hazajöttél, hogy itthon szerezz sikereket. Ennyire szereted a hazádat?
Nem sikereket szerezni jöttem haza, hanem segíteni. Ez valahol kötelességem, úgy gondolom. Bár ez a segítség mostanában már néha nehéz. Rengeteg feszültség halmozódott fel az országban. A szavainkkal egymást gyilkoljuk ahelyett, hogy a szeretetet terjesztenénk. A negatív érzelmek azokat sokkal inkább kiégetik, akik a társadalmi hálózat csomópontjaiban ülnek. A hazajövetelemben volt persze önzés is. A nehezebb út ugyanis mindig jobban fejleszti az embert, mint a könnyebb. Éppen elég nagy baj az persze, hogy kis hazánk az elmúlt sok évtizedben sorra a nehezebb úttá lavírozta önmagát.

Ha jól tudom, imádod a teknősöket! Honnan ez a rajongás?
Nem tudom. Valószínűleg előző életemben teknős voltam. A viccet félretéve, azon kaptam magamat, hogy egyre több teknősfigura kerül hozzám. Ma már csaknem hétszáznál tartok. A teknős megfontolt, nyugodt állat. Vannak példányai, akik akár 150 évnél is hosszabb életet élnek meg. Mások törpe állatként körbeutazzák az Atlanti-óceánt. Ez a kitartás, ez megfontolt, a hosszú távú építkezés, mindig nagyon közel állt hozzám, már kicsi koromban is.

A te szótáradból miért hiányzik a harag és a sértődöttség?
Nem értem, hogy mit kérdezel. Mi az, hogy harag? Mi az, hogy sértődöttség?? Ha valaki egy picit is megérzi, hogy minden más emberrel, minden más teremtménnyel ezzel a világon egy közös egységet alkot, akkor hogyan lenne képes haragudni a másikra? Ha a közös egészünk egy másik részre haragszik, az nekem is fáj. Minden harag a saját fejünkre száll vissza. Csak idő kérdése, hogy mikor. A sértődöttség, a megbántottság, a neheztelés pedig lassan, észrevétlenül, de biztosan elpusztít bennünket. Minden negatív érzelem korlátokat állít. Aki negatív érzelmeket halmoz egymásra, az egyszerre csak már annyira bezárta magát, hogy belefullad a saját sértődöttségébe, megbántottságába, neheztelésébe és önsajnálatába. A pozitív érzelmek, a szeretet az egyedüliek, amelyek kiterjesztenek. Aki szabad, újat felfedezni képes életet szeretne, annak ki kell törölnie a haragot, a sértődöttséget és a többi negatív érzelmet a szótárából.

Hozzászólások

Kiválasztották OSIRIS-REx leszállóhelyét

Kiválasztották OSIRIS-REx leszállóhelyét

A Bennu kisbolygó körül keringő szonda jövőre a felszínre ereszkedik, hogy mintát vegyen, amit hazaszállít a Földre.

Egykor orrszarvúak és teknősök is éltek a Yukon területén

Egykor orrszarvúak és teknősök is éltek a Yukon területén

A jelenleginél melegebb volt a klíma a felfedezett állatok életének idejében.

Agyunk öngyógyító mechanizmusai

Agyunk öngyógyító mechanizmusai

Eddig ismeretlen, alapvető fontosságú kapcsolatot fedeztek fel az idegsejtek és az agyi immunsejtek között.

Egy muslicának köszönhetjük a sajtot és a kefirt

Egy muslicának köszönhetjük a sajtot és a kefirt

A tej erjesztéséhez szükséges élesztőgomba eredetileg muslicákon tenyészett.

Tízméteres tengeri őshüllő maradványait tárták fel Lengyelországban

Tízméteres tengeri őshüllő maradványait tárták fel Lengyelországban

Teljesen váratlanul érhette a hír azt a lengyel gazdát

National Geographic 2019. decemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket