Gábor, Karina2019. március 24., vasárnap
Tudomány

A kék vércsék útjának követése

2015.01.21.NG
National Geographic Magyarország

A kék vércsék fő költőhelye az eurázsiai sztyeppék vidéke, így a faj elterjedését tekintve a Kárpát-medence egy kicsi, szinte szigetszerű fészkelő hely Európa közepén.

Egy 1,6 grammos geolokátor egy hím kék vércsén, 2009-ben.
Fotó: MME

A hosszú távú kutatások, és a 2006-ban indult kékvércse-védelmi LIFE program mintaterülete egyaránt a Kotymán László és csapata, 1995-ben megkezdett, gyakorlati fajvédelmi tevékenységek alapjaira épült. A kutatási terület a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Kardoskúti Fehértó nevű Tájegységének területén, a Hódmezővásárhely környéki és csanádi-háti puszták Natura2000 terület északi részén van.

Az MME munkatársai 2006 óta közel 2000 madarat jelöltek meg ezen a helyen egyedi színes gyűrűkkel, így az itt végzett egyedi megfigyelésekkel rendszeresen követhető a visszatérő vércsék sorsa. 2006-2008 között 40, VHF rádióadóval megjelölt madár telemetriás vizsgálata szolgált újabb adatokkal a faj élőhely-használatáról, vadászati szokásairól.


Kék vércse műhold adóval
Fotó: MME

A vonuláskutatás technikai eszközeinek fejlődése lehetővé tette, hogy 2009-ben 11 madár induljon útnak innen geolokátorral a hátán. Egy életerős tojó pedig, az akkor még prototípusként bevetett első 5 grammos, műholdas PTT (Platform Transmitter Terminal) adók egyikével vágott neki vándorútjának, hogy valós idejű információt adjon 7 másik régióban megjelölt társával, a kék vércsék vonulási útvonalairól és telelőterületéről.

A klasszikus rádiótelemetriás vizsgálatoknál elterjedt az ultrarövid rádióhullámú, VHF /Very High Frequency/, azaz 30-300 MHz közötti tartományt alkalmazó módszer. A vizsgálatok során az adók a 148-150 MHz-es frekvencia sávban dolgoztak. Az apró adót a vércsék középső kormánytollaira ragasztották. A szakaszosan kisugárzott rádióhullámú jel irányát közvetlen földi követéssel, speciális antennás kézi vevő egységgel határozták meg a kutatók. Olyan közel navigáltak a vadászó vércsékhez, ahonnan már távcsővel látható volt az egyed viselkedése. A madárról az eszköz az adott tollak vedlésekor leesett, általában még a fészkelő területen.

Ezzel a módszerrel maximum néhány kilométer távolságból lehetséges megtalálni a jelölt madarat, és minimum egy szakember aktív mozgását, fizikai jelenlétét igényli a jel azonosítása. Az adók élettartama általában nem több 4-5 hónapnál. A hagyományos elven működő rádióadókkal azonban, például a telelőterületek és vonulási irányok nem vizsgálhatók. Az adó rövid élettartama és a fizikai korlátok miatt nem lehetséges a madár repülési tempóját követni, és az eltűnt madarat is akkora területen kellene keresni, ahol VHF jeles kereséssel nem találni rá.


Geolokátor
Fotó: MME

A geolokátorok típusai napjainkban is intenzíven fejlődő eszközök, a nappali világosságnak a Föld eltérő pontjain mérhető időbeli különbségeiből „számítják ki” a madár helyzetét. Ezek a pici berendezések fényintenzitás érzékelőt, beépített órát, hosszú élettartamú gombelemet, valamint az adatok tárolására alkalmas, kisméretű memóriát tartalmaznak. A geolokátor naponta rögzíti a világosság kezdetének és végének idejét, ennek alapján egy skálán megállapítható a madár Kelet-Nyugati pozíciója, a 0 fokos hosszúsági körtől számítva. A jelölő madárra kerülésének időpontja ismeretében, a napi világos időszak hossza alapján becsülhető az észak-déli pozíció, az egyenlítőtől számítva. A geolokátor pontatlanabb ugyan, mint egy GPS jeladó, de jóval olcsóbb, mint a konkurens műholdas jelölők. Egy ismeretlen vonulási útvonalú és telelő területű madárfaj esetén az így nyerhető 80-150 kilométer pontosságú adat is hasznos információ, hisz jól leírja a madár vonulási útvonalát. Hátránya, hogy ugyan tárolja a begyűjtött információt, de nem közvetíti, így a következő fészkelési időszakban meg kell találni a telelőterületről visszatért egyedet és újra kézre kell keríteni, hogy az adatokat letölthessék a műszerről. Ha a madár időközben elpusztul, vagy egyszerűen csak a kutatók számára nehezen hozzáférhető helyre költözik, az értékes adatok nagy eséllyel végleg elveszhetnek.

A PTT (Platform Terminal Transmitter) rendszerű műholdas jeladók közel folyamatos és pontos képet adnak a madarak mozgásáról. Működésük során a 850 kilométer magasságban keringő ARGOS (www.argos-system.org) műholdaknak meghatározott időközönként továbbítják rádiójeleiket, amit a műholdak a földi fogadó állomásokra küldenek. A madár helyzetét itt számítják ki, a műhold mozgása során mérhető frekvencia-különbségből a Doppler-effektus alapján (a hullámfrekvencia változik, ha a fény-, hang-, elektromágneses hullámokat kibocsátó test az észlelőhöz viszonyítva mozog). A kapott pozíciók minősége és megbízhatósága ennek megfelelően különböző lehet. Legjobb esetben a madárról érkező információ maximum 250 méter eltérést mutat, ami ilyen térskálán rendkívül pontosnak számít. Például a satellitetracking.eu weboldalon megjelenített legrosszabb minőségű kék vércsés jelek hibája maximum 1500 méter. Természetesen ennél pontatlanabb adatok is érkeznek, de azokat feldolgozáskor kiszűrik, így a honlapon nem szerepelnek.

A kutatók 2009-ben kiderítették milyen útvonalon, hova is költöznek a hazai kék vércsék, és pontosan merre járnak az ősz és a tél folyamán. Sajnos a legtöbb jeladó 2010 januárjában elhallgatott, azaz a vércsék további téli mozgása, és a tavaszi hazaútjára vonatkozó információk elvesztek. A telelőterületen történő mozgások és a tavaszi vonulási útvonal tehát továbbra is ismeretlen fejezetként, üresen állt a faj életének nagykönyvében.

2014-ben az MME munkatársai azzal a szándékkal jelöltek meg újabb 10 kék vércsét, hogy az időközben fejlesztett, megbízhatóbb PTT jeladók segítségével képet alkothassanak a Kazahsztántól egészen Olaszországig terjedő fészkelő terület kék vércséinek vonulásáról. Reméljük, hogy ez alkalommal a vércsék eddig még feltáratlan hazaútját is megismerhetjük.

Hozzászólások

Mérgező gáz is lehet az idegen élet jele

Mérgező gáz is lehet az idegen élet jele

Egy friss tanulmány szerint a földön kívüli élet keresése során érdemes a szén-monoxidra is figyelni.

A klímaváltozás felfedi a Mount Everest titkait

A klímaváltozás felfedi a Mount Everest titkait

Ahogy olvadnak a gleccserek, egyre több elveszett hegymászó maradványa kerül elő.

Amerika néhány éven belül visszatérne a Holdra

Amerika néhány éven belül visszatérne a Holdra

A NASA 2023-ban egy rovert, 2028-ban pedig asztronautákat juttatna az égitestre.

Nem is gondolnánk, milyen problémát okozhat a fogágybetegség

Nem is gondolnánk, milyen problémát okozhat a fogágybetegség

Minden második felnőtt magyar ember érintett valamilyen súlyosságú fogágybetegségben.

Mikor válunk felnőtté?

Mikor válunk felnőtté?

Mikor válik egy ember felnőtté? 18 évesen? Vagy amikor már elég tapasztalattal rendelkezik, van munkahelye, és önállóan él?

National Geographic 2019. márciusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

7 800 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket