Enikő, Melitta2019. szeptember 15., vasárnap
Tudomány

Egy intézet a Balatonért

2015.08.11.F. Zs.
National Geographic Magyarország

A MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének igazgatóját, G.-Tóth László tudományos tanácsadót, az MTA doktorát kérdeztük a Balaton ökoszisztémájáról.

A Balatoni Limnológiai Intézet (BLKI)
Fotó: Babinszki Edit

A tóban találtak már több ékszerteknőst vagy trópusi sügérfélét. Vajon hogyan kerülhetnek nem őshonos, sőt hazánkban egzotikusnak számító állatok a tóba? – kérdezem a professzor urat.

„Ezek az állatok legtöbbször akvaristák, terraristák megunt és szabadon engedett kedvencei. Zömük boldogan él a nyári 23-28 Celsius-fokos vizeinkben, a késő ősszel a lehűlő környezetben viszont elpusztulnak, de az ékszerteknős a Balaton északi partjainak 3-4 méteres mélyét jellemző langyos „lutyában” téli álomba merülve túlélheti a telet. A „lutya” az északi partok mentén lévő, bokáig, sokszor féllábszárig érő, nagyon laza és finom szemcseösszetételű, szürke, ragacsos iszap népi neve. Télen, még ha be is fagy a tó vize, ez az iszapos rész hőmérséklete 4-5 Celsius-fokos, részben a mélyről feltörő Pannon-tengeri melegforrások, részben pedig a limnológia (tótan) általános törvénye alapján, miszerint a téli jégtakaró alatt a tóvíz fentről lefelé egyre melegebb. Megnyugtató hír, hogy bár elvadult ékszerteknősöket gyakran találni, magyarországi szaporodásukról nincs bizonyíték.”

Fotó: BLKI

A Balatoni Limnológiai Intézetet gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatási miniszer alapította 1926-ban, egy év múlva, 1927. szeptember 5-én az intézet megnyitotta kapuit – a maga korában Európa egyik legmodernebb kutatóintézeteként. A korszerű laboratóriumokkal, akváriumokkal, kényelmes szálláshelyekkel, saját csónakházzal, partrésszel és étteremmel felszerelt háromszárnyú intézetegyüttesben minden laboratóriumban volt édesvíz, balatonvíz és tengervíz – utóbbit a Fekete-tengerből szállították uszállyal, hogy a tudósok a tengeri állatok biológiáját is vizsgálhassák. Olyan Nobel-díjas kutatók is dolgoztak Tihanyban, mint Szent-Gyögyi Albert vagy Otto Loewi német farmakológus.

Az Intézet megalapítása óta kutatja  a Balaton teljes élővilágát, a Balatonban élő növények és állatok táplálkozását, szaporodását, a populáció dinamikáját. A táplálékpiramis minden szintjének megvannak a maga szakemberei, a kutatók motorcsónakkal kéthetente mennek végig a tó hossztengelyén és az 1950-es években meghatározott sztenderd helyeken vesznek vízkémiai, alga,- és zooplankton mintákat, vizsgálják az üledékben lakó árvaszúnyogok mennyiségét, professzionális halradarokkal a halak mennyiségét és eloszlását. Műholdas és repülőgépes ortográfikus és radaros fényképfelvételekkel vizsgálják a tó, és a rehabilitált Kis-Balaton nádasainak kiterjedését, és a vízszint ingadozását is. 2013 óta a Magyar Tudományos Akadémia Ökológiai Kutatóközpont részeként működik.

A busák ugrálva haladnak a befolyóban.
Fotó: Takács Péter/BLKI

Az intézet munkatársai folyamatosan ellenőrzik a tó vizének ökoszisztémáját, ennek egyensúlyát, amit bizony alaposan meg tudnak bontani az idegen vizekből bekerülő fajok.
„A Balatonban élő, a tóból és a tóba ömlő vízfolyásokból, napjainkig kimutatott 42 halfaj mellett számos nem őshonos, tehát szándékosan vagy véletlenül telepített halfaj jelenlétét igazolták a kutatók. Jó példa erre a busa, amelyet az 1970-es  években Kínából behozva telepítettek a Balatonba (1972-83 között összesen 1,5 millió darab, 200-250 gramm átlagsúlyú busát helyeztek ki) azzal a céllal, hogy az elszaporodott algáktól bezöldült vizet megtisztítsa. A halfaj képtelen ugyan szaporodni a Balatonban, ennek ellenére a telepítést húsz éve leállították, mivel rájöttek, hogy a busa ürülékétől még zavarosabb lesz a víz, és a faj nem csak algát, hanem zooplankont, az őshonos balatoni halak ivadékának fő táplálékát is fogyasztja. Busa továbbra is nagy mennyiségben él a tóban, a feltételezés szerint a déli parti befolyókon létesített mesterséges halastavakból érkezhet az utánpótlás. A busa jelenléte nélkül több táplálék jutna az olyan halaknak, mint a ponty, a keszeg, a garda, vagy a süllő” – mondta G.-Tóth László.

Míg korábban az angolna okozott károkat, manapság a kagylókkal gyűlik meg a baj.

„Nem a busa az egyetlen idegenhonos gerinces halfaj a Balatonban: eddig összesen 22 jövevény fajt mutattunk ki. Az angolnáról (Anguilla anguilla) Herman Ottó is beszámol feljegyzéseiben, de nagy kereskedelmi értéke miatt egy időben intenzíven telepítették is, nagy ökológiai károkat okozva. A balatoni kecskerák (Astacus leptodactylus), a vágódurbincs (Gymnocephalus cemua), népnyelven „paptetü”, és a menyhal (Lota lota) kiveszéséért, illetve ezen fajok állományainak lecsökkenéséért az angolna tehető felelőssé.

Amuri kagyló
Fotó: BLKI

A gerinctelen állatfajokból (rákok, kagylók, csigák) is számos jövevényfaj él a Balatonban. A nádasok és a parti kőszórások víz alatti felületen lévő állati biomassza 80 százalékán manapság két olyan gerinctelen állatfaj él, amelyek „inokulumai” a Sió-csatornán át egy Balatonba vontatott dunai uszály alján érkeztek 1928-ban. Ez a vándorkagyló (Dreissena polymorpha), és a tegzes bolharák (Corophium curvispinum). Az elmúlt 8 évben további 7 olyan gerinctelen állatfaj is előkerült (kagylók, csigák, rákok), amelyek korábban soha nem éltek a tóban. Annak ellenére, hogy az 1990-es évek óta törvény tiltja az idegen fajok telepítését természetes vizeinkbe, a törvény nem vethet gátat a véletlenszerű, vagy gondatlanságból okozott betelepüléseknek. A tóban jelenleg is szaporodik a hatalmasra növekvő amuri kagyló (Anodonta woodiana), a kvagga kagyló (Dreissena bugensis), és az ázsiai ehető kagyló (Corbicula fluminea) is. Az amerikai jelzőrák (Pacifastacus lenisculous) bekerülését eddig szerencsére sikerült elkerülni de az állat az Alpokalja patakjaiban már megtalálható.  Megjelenése a Balaton patakjaiban tragikus lenne, mert a jelzőrák a rákpestis betegség hordozója, ő maga rezisztens e kórral szemben, de a patakok hazai rákjai nem” – tudtuk meg a professzortól.

<Tegzes bolharák a Balatonból
Fotó: B. Musló Ilona

Nemcsak inváziós fajok nehezítik a tó ökoszisztémájának fenntartását, de a különböző gyógyszermaradványok is.

„A világ fejlett országainak környezetkutatói csak mostanában kezdenek azokra a humán eredetű  szennyező anyagokra koncentrálni, amelyek a jelenleg elterjedt háromlépcsős szennyvíztisztítási módszerekkel nem távolíthatók el a természetes vizekből. Hatalmas mennyiségű hormon- és antibiotikummaradványról van szó, amelynek koncentrációját a tihanyi Limnológiai Intézet is vizsgálja mintegy hetven mintavételi helyen a Balatonban és a befolyók mentén.  Az intézet akváriumi kísérleti rendszerekben azt is kutatja, hogy a hormon- és gyógyszermaradványok milyen koncentráció felett lehetnek károsak a vízi élővilágra, ilyen például a szaporodásbiológia megváltozása. E szerek növelhetik, vagy éppen csökkenthetik a megtermékenyülés hatékonyságát, befolyásolhatják az utódok számát, sőt, ivarváltást is okozhatnak. A Balatonban szerencsére messze vannak a reális koncentrációk ezen mértéktől, de mindenképpen  a következő másfél évtized feladata lesz megtalálni a megfelelő szennyvíztisztítási módszereket” – tájékoztatott az Intézet igazgatója.

Hozzászólások

Humboldt, a sokszínű természettudós

Humboldt, a sokszínű természettudós

Alexander von Humboldt 1769. szeptember 14-én Berlinben látta meg a napvilágot, hosszú, eredményes életutat kezdve meg.

Az élővilág vizsgálata közben találták meg a világháborús roncsot

Az élővilág vizsgálata közben találták meg a világháborús roncsot

A hajót egy német tengeralattjáró süllyeszthette el 1940-ben.

Nem csak űrhajósként kell helytállniuk a Hold-misszió tagjainak

Nem csak űrhajósként kell helytállniuk a Hold-misszió tagjainak

Harrison Schmitt, az Apollo-17 legénységének tagja szerint olyan képzést kell biztosítani az asztronautáknak, mellyel maximalizálható a küldetés tudományos értéke.

Rekonstruálták az Európába olvadt kontinenst

Rekonstruálták az Európába olvadt kontinenst

A Nagy-Adriának nevezett ősi földrész 120-100 millió éve ütközött neki a mai Európának.

Rézkori egészségkultusz része lehetett Ötzi?

Rézkori egészségkultusz része lehetett Ötzi?

Az Alpok jegébe fagyott Ötzit 1991-ben találták meg, és azóta a számtalan vizsgálat mérte fel az egykori egészségi problémáit.

National Geographic 2019. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket