Apollónia, Vilibald, Bene2020. július 07., kedd
Tudomány

Mamuthúst vacsorára?

2016.03.07.Erdélyi Ilona
National Geographic Magyarország

A Yale Egyetem kutatói DNS-vizsgálatokkal arra keresték a választ, hogy a híres 1951-es New York-i vacsorán valóban mamuthús szerepelt-e a menüben.

A rejtélyes főtt hús, az 1951-es vacsora maradékának múzeumban őrzött mintája. Peabody Természettudományi Múzeum gyűjteménye, Yale Egyetem, New Haven.
Fotó: PLoS ONE: doi:10.1371/journal.pone.0146825.g003)

Szakmai körökben legendássá vált vacsorát rendezett 1951. január 13-án a Felfedezők Klubja a New York-i Roosevelt Hotel előkelő báltermében. A parti nem az illusztris vendégek miatt vált hírhedtté, hanem a felszolgált ételek miatt. Az évente megrendezett eseményen mindig egzotikus ínyencfalatokból állították össze a menüt. Nem volt ez másképpen 1951-ben sem, amikor teknősleves, óriás japán rák, és bölényhús került a felfedezők asztalára. Ugyanakkor elterjedt a híre, hogy abban az évben mindezeknek a megkoronázásaként 250 ezer éves gyapjas mamut szeleteket is megkóstolhattak a vendégek, amit az alaszkai jégből olvasztottak ki.


A múzeumban őrzött minta
Fotó: PLoS ONE: doi:10.1371/journal.pone.0146825.g003)

Ennek az elvi lehetősége fennáll, bár a „lefagyasztott” mamutok nem annyira a sarki jégből, hanem inkább az állandóan fagyott talajokból (permafrost) kerülnek elő. A mirelit mamutpecsenyék minden bizonnyal fogyaszthatók, bár valószínűleg nem túl finomak. Azt sem lehet kizárni, hogy mielőtt az elpusztult állat teste megfagyott volna, már elkezdődött a lebomlása. Ráadásul sokan kétségbe vonták, hogy az est vendégeinek valóban mamuthúst szolgáltak volna fel. Ezt a véleményt erősítette, hogy számos egykori résztvevő szerint a főfogás nem is egy mamutból származott, hanem egy másik kihalt állatból, az óriáslajhárból. A rejtélyes utolsó fogás története az azóta eltelt 65 évben is rendszeresen előkerült a Klub rendezvényein, borozgatás közben. Több évtizedes bizonytalankodás után most DNS-vizsgálatokkal sikerült megoldani a rejtélyt, és a kutatók meglepetésére egyik ismert változat sem bizonyult igaznak.

Hogyan sikerült a Felfedezők Klubjának mindenkit rászednie a mamutos történettel? Az egész akkor kezdődött, amikor a díszvacsora szervezője (a filmsztár, Mae West korábbi ügynöke) Wendell Phillips Dodge kiküldött egy sajtóközleményt arról, hogy a soron következő éves vacsorán fosszilis húst fognak felszolgálni. Ebből sokan arra a következtetésre jutottak, hogy ez csak a gyapjas mamut lehet, és egy teljes háttértörténet is körvonalazódott, mely szerint a húst Bernard Hubbard tiszteletes, alaszkai felfedező ajánlotta fel, aki a jégbe fagyott húsra Alaszka délnyugati partjainál talált, az Aleuti-szigetekhez tartozó Akutan-szigeten. Sokan még azt is tudni vélték, hogy a fagyott húst George Francis Kosco, a haditengerészet kapitánya vitte hajójával New Yorkba. Így a vacsorán részt vevők jelentős része meg volt győződve arról, hogy mamuthúst fogyasztott fő fogásként.

A Felfedezők Klubjának egykori tagjai, akik főszerepet játszottak a történetben. A. Bernard Rosecrans Hubbard, ismert sarkvidék kutató. B. George Francis Kosco, a haditengerészet kapitánya. C. Wendell Phillips Dodge, mókamester, a vacsora szervezője. D. Paul Griswold Howes, a Bruce Múzeum igazgatója.
Fotó: PLoS ONE: doi:10.1371/journal.pone.0146825.g003

Mások viszont úgy vélték, hogy a felszolgált hús a Megatherium néven ismert, kihalt óriáslajhárból származott. A történetnek ez a része arra vezethető vissza, hogy az egyik klubtag, Paul Griswold Howes nem tudott részt venni a vacsorán, de azt kérte a szervezőktől, hogy küldjenek neki belőle egy darabot, amit aztán ki tud állítani Greenwich-ben, az általa irányított Bruce Múzeumban. Sokan tudomást szereztek arról, hogy a parti után megmaradt és Howesnek elpostázott húst Dodge Megatherium néven címkézte meg. Ezzel viszont az a probléma, hogy bár előfordultak őslajhárok Alaszkában, ahol a történet szerint a húst találták, a Megatherium elterjedése az eddig ismert adatok szerint Dél-Amerikára korlátozódott. Így ez a lelet nagyon jelentősen és meglepően kiterjesztette volna a Megatherium elterjedési területét Dél-Amerikától az Aleuti-szigetekig. Mindezen következetlenségek ellenére a gyapjas mamutot felszolgáló parti története tovább élt, városi legendaként.


Az állítólag az Akutan-szigetről származó hús lehetséges forrásainak földrajzi elterjedése. A színes körök az ismert ősmaradvány lelőhelyeket jelölik: kék – gyapjas mamut, vörös – Megatherium, sárga – egyéb őslajhárok. A zöld terület jelzi a közönséges levesteknős jelenlegi elterjedési területét.
Illusztráció: PLoS ONE: doi:10.1371/journal.pone.0146825.g003

A Howes számára elküldött minta 2001-ig maradt a greenwichi Bruce Múzeumban, ezután a Yale Egyetem Peabody Természettudományi Múzeumának emlősgyűjteményébe került. A történettel tisztában lévő kutatók és diákok évekig kerülgették a mintát: vajon tényleg egy megfőzött alaszkai óriáslajhár húsa van az etanolban? Végül Eric Sargis antropológia professzor és pár tanítványa 2014-ben nekiállt a hús tanulmányozásának. A PLoS ONE folyóiratban megjelent tanulmány elkészítését támogatta a Felfedezők Klubja is, nem csak anyagilag, hanem az archívumukban fellelhető korabeli iratok és levelezések rendelkezésre bocsátásával is. Maga a DNS-vizsgálat igazi kihívást jelentett a kutatóknak, hiszen amellett, hogy esetleg több ezer éves a minta, a húst meg is főzték, mielőtt tartósították volna 65 évvel ezelőtt. A kutatók azonban végül képesek voltak DNS-t kivonni az állítólagos mamut/lajhár sejtjeiből. Kiderült, hogy nem mamut, nem lajhár, de még csak nem is emlős húsáról van szó. A kapott adatsor tökéletes egyezést mutatott a közönséges levesteknős (Chelonia mydas) genetikai profiljával. Tehát nem kihalt állatok húsát szolgálták fel a vacsorához, hanem legnagyobb valószínűséggel annak a teknőshúsnak a maradékát, amit a leves elkészítéséhez használtak fel.

A klubtagoknak azért valószínűleg lehetett sejtésük az igazságról, hiszen Dodge nem sokkal a parti után kiadott egy közleményt, melyben azzal viccelődött, hogy felfedezett egy szert, amivel a levesteknős átalakítható óriáslajhárrá. Ezt azonban látszólag senki nem vette figyelembe, valószínűleg nem akarták eldobni maguktól a jó sztori lehetőségét. Hinni akartak a jól hangzó történetben, és akkor még nem sejtették, hogy évtizedekkel később néhány doktoranduszhallgató a DNS-vizsgálatokkal beleköp a (teknős)levesükbe.

Ebben az esetben is beigazolódott, hogy soha nem derülhetett volna ki az igazság, ha a kérdéses mintát nem őrzik a két múzeum gyűjteményében addig, amíg megfelelő vizsgálati módszerek állnak a kutatók rendelkezésére a DNS-vizsgálatok elvégzéséhez.

Forrás: Magyar Természettudományi Múzeum Blog

Hozzászólások

Különleges elismerésben részesült Jane Goodall

Különleges elismerésben részesült Jane Goodall

Dr. Jane Goodall ENSZ békenagykövet, primatológus kapta a 2020-as Tang-díjat a fenntartható fejlődés kategóriában.

Izgalmas bolygórendszert találtak a szomszédban

Izgalmas bolygórendszert találtak a szomszédban

Az exobolygók lehetséges lakhatóságának felmérése rendkívül bonyolult feladat, egy friss tanulmány ugyanakkor biztató eredményeket mutat.

Áttörést érhettek el a mesterséges porcok terén

Áttörést érhettek el a mesterséges porcok terén

A csapat szerint a protézis elég erős ahhoz, hogy sérült térdekben használhassák.

Átrepülhetünk egy marsi kráter felett

Átrepülhetünk egy marsi kráter felett

Az Európai Űrügynökség látványos videót készített, amellyel mi is átrepülhetünk a Mars egyik krátere felett.

Ismét a lakosság segítségét kérik a kutatók a tigrisszúnyogok felmérésében

Ismét a lakosság segítségét kérik a kutatók a tigrisszúnyogok felmérésében

Az Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz (ELKH) tartozó Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézete ismét felhívásban kéri a lakosságot, a hazai tigrisszúnyog-populáció feltérképezésében.

National Geographic 2020. júliusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket