Orsolya, Zsolt2019. október 21., hétfő
Tudomány

Meglepően nagyot harapott a korai erszényes

2017.02.03.Erdélyi Ilona
National Geographic Magyarország

Az egyik legkorábbi erszényes emlős harapása erősebb volt mint a hiénáé, vagy a kardfogú tigrisé. Még akár kisebb dinoszauruszokra is vadászhatott.

A Didelphodon vorax
Illusztráció: Nobu Tamura nyomán, CC BY-SA 4.0

A korai emlősöket többnyire a mezozoós ökoszisztémák alárendelt tagjaként ábrázolják, amint szó szerint a dinoszauruszok árnyékában, azok lábai körül rohangálnak. Pedig a később nagyon sikeres csoport előfutárai ekkorra már megtették a kezdeti lépéseket, és egyre több adat mutatja, hogy sokkal változatosabbak voltak, mint kezdetben gondolták a kutatók. A mai erszényesek (Metatheria) diverzitás és földrajzi elterjedés tekintetében is nagyon háttérbe szorulnak a méhlepényesekhez képest (Eutheria). Teljesen más volt azonban a helyzet a kréta időszakban, amikor a korai erszényesek sokkal változatosabbak voltak a méhlepényeseknél mind a fajszámot illetően, mind ökológiai szempontból. Az erszényes emlősök legkorábbi ősei a kréta időszaki üledékekből kerültek elő. Az észak-amerikai krétából eddig mintegy 60 erszényes fajt írtak le. A leletek azonban többnyire csak izolált fogak, vagy állkapocs töredékek voltak, így nem sokat tudhatunk sem az egyes fajokról, sem a csoport korai evolúciós történetéről.

2016-ban újabb Metatheria példányokat fedeztek fel az észak-amerikai felső-kréta kőzetekben. Annak ellenére, hogy ez a faj már korábban is ismert volt a tudomány számára, az új leletek jelentősen átrendezik az eddigi nézeteket ennek a kornak az emlőseiről. A maradványokat a híres Hell Creek Formációban találták, ami körülbelül 66-69 millió évvel ezelőtt rakódott le, nem sokkal a dinoszauruszok uralmának véget vető tömeges kihalások előtt. Az egyik maradvány egy csaknem teljes koponya volt. Ez alapján a kutatók megállapították, hogy a Didelphodon vorax fajról van szó, amit még 1889-ben írt le a híres amerikai paleontológus, Othniel Charles Marsh. A Didelphodon azonban nem felel meg a mezozoós emlősökkel kapcsolatos hagyományos nézeteknek, mely szerint ezek cickány-szerű kis állatok voltak, akik szerényen megbújtak az uralkodó dinoszauruszok mellett. Mint kiderült, a borz-méretű Didelphodon félelmetes ragadozó volt, ami akár még a kisebb dinoszauruszokra is veszélyes lehetett.

A Didelphodon koponya rekonstrukciója különböző nézetekben
Illusztráció: Wilson et al. 2016, Nature Communications

A négy új példány részletes vizsgálati eredményeit a Nature Communications folyóiratban publikálták a paleontológusok. Habár a későbbi leszármazottakkal összehasonlítva a Didelphodon igen kicsinek számít, jelenleg mégis ez a legnagyobb ismert emlősállat a mezozoikumból. A koponya hossza és nagysága alapján végzett testtömeg becslések szerint az állat elérhette a 6,2 kilogrammot. CT vizsgálatokkal és a fogak felszínén végzett kopásvizsgálatokkal ellenőrizték az állat táplálkozását. Méretéhez képest a Didelphodon alaposan fel volt szerelve fogakkal, jellemző volt rá a durofág (csontokat szétroppantó) táplálkozás, így ez volt az egyik legkorábbi faj, amely ehhez a táplálkozáshoz alkalmazkodott. A vizsgálati eredmények szerint az alsó állkapcsa nagyon erős volt, az állat maximális harapási ereje a becslések szerint 218 N volt a szemfogaknál, ami megfelel a modern kajmánok harapásának. Ezzel együtt az állat mindenevő volt, és a hús mellett nem vetette meg a növényeket, valamint a kemény héjú gerincteleneket sem (puhatestűek, rákok).

A legnagyobb Didelphodon példány mérete alapján a prédaállatok maximális mérete elérhette az 5 kilogrammot, vagyis akár egy kisebb dinoszaurusz is veszélyben lehetett a korai emlőssel szemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy már a kréta-végi tömeges kihalás előtt olyan változatossá váltak az emlősök, hogy elkezdték a ragadozó-dögevő ökológiai fülke (niche) meghódítását is. Ezek a maradványok jól mutatják, hogy egy-egy új felfedezés, vagy akár egy régebbi lelet új szemléletű vizsgálata milyen jelentős eredményeket hozhat az emlősök korai evolúciójának kutatásában. A most elvégzett filogenetikai vizsgálatok alapján az erszényesek és a legközelebbi rokonaik a korábbi nézetekkel ellentétben mégsem Dél-Amerikában, hanem Észak-Amerikában alakultak ki, mintegy 10-20 millió évvel korábban. A kutatók az erszényeseknek és őseiknek öt fontosabb evolúciós vonalát találták meg Észak-Amerikában a 85-100 millió éves kőzetekben. Ezek nagyobbak voltak, és jóval változatosabban táplálkoztak, mint korábban gondolták. Az észak-amerikai diverzitás azonban fokozatosan csökkent a késő-krétában (79-66 millió évvel ezelőtt). A kréta-végi kihalást követően pedig az erszényesek evolúciójának központja áttolódott Dél-Amerikába.

Forrás: blog.plos.org

Hozzászólások

Neandervölgyi és gyenyiszovai gének segíthették a túlélést

Neandervölgyi és gyenyiszovai gének segíthették a túlélést

Elődeink több alkalommal is keveredtek mind a neandervölgyi, mind a gyenyiszovai emberfajokkal.

Összefüggés lehet az elhízás és az asztma között

Összefüggés lehet az elhízás és az asztma között

Először találtak zsírszövetet túlsúlyos emberek tüdejében ausztrál kutatók.

Miért jártak libasorban a 480 millió éves trilobiták?

Miért jártak libasorban a 480 millió éves trilobiták?

Jelenkorunk állatainak csoportos viselkedését közvetlenül tudjuk tanulmányozni, azonban kicsit nehezebb ugyanezt kövületek alapján megtenni.

Hidegháborús fegyvertesztek nyomát őrzik az antarktiszi gleccserek

Hidegháborús fegyvertesztek nyomát őrzik az antarktiszi gleccserek

Egy új kutatás szerint máig fellelhető a radioaktív klór a jégben.

Mivel érdemes építkezni?

Mivel érdemes építkezni?

Nyilván sok mindentől függ, ki milyen építőanyag mellett teszi le a voksát, amikor saját otthon építésébe fog.

National Geographic 2019. októberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket