Vilhelmina, Januáriusz, Dorián2019. szeptember 19., csütörtök
Tudomány

Napfogyatkozás a chilei óriástávcsövek közelében

2019.07.14.NG
National Geographic Magyarország

Égi jelenség megfigyelésére és a csillagászati obszervatóriumok működésének tanulmányozásra Dél-Amerikában járt Szabó Róbert csillagász. Szakmai beszámolóját alább olvashatják.

A Nap fekete korongja a 3,6 méteres (Swiss) távcső kupolájának kulisszája felett. A műszert kizárólagosan bolygókeresésre, és annak megerősítésre használják.
Forrás: Szabó Róbert

2019. július 2-án teljes napfogyatkozás látszott a Csendes-óceán déli vidékén. A totalitás sávja átszelte a dél-amerikai kontinenst is, Chiléből és Argentínából kitűnő lehetőséget kínálva a nem mindennapi égi jelenség átélésére. E sorok írója az Európai Déli Obszervatórium (ESO) éppen 50 éve alapított első obszervatóriumából, La Silláról nézte végig a jelenséget. Az ESO sok szempontból a világ legeredményesebb csillagászati szervezete, melynek több obszervatóriuma is van Chilében. A szervezethez magyar csillagászati közösség is mielőbb szeretne csatlakozni. Bár magának az ESO-nak még nem, ismeretterjesztési és külkapcsolati csoportjának (ESON) hazánk már aktív részese.

A chilei Atacama-sivatag peremén, La Sillán több mint húsz csillagászati teleszkóp található. Leghíresebb ezek közük az ESO 3,5 méteres NTT (New Technology Telescope), és a 3,6 méteres nagy felbontású spektroszkóppal (HARPS) felszerelt bolygókereső távcsövei. La Sillán a 16. század végén volt utoljára teljes napfogyatkozás, és 2231-ig kell várni a következőre. A helyszínen tiszteletét tette és beszédet mondott Sebastián Piñera, a Chilei Köztársaság elnöke is. A teljes napfogyatkozás a naplemente előtti órákban következett be, helyi idő szerint 16 óra 40 perckor, és 1 perc 52 másodpercig tartott.

Napfogyatkozás La Silláról 2019. július 2-án. A képek kézben tartott mobiltelefonnal készültek. A felső kép néhány perccel a totalitás előtt, míg az alsó a totalitás első percében. Figyeljük meg az árnyék horizontra vetülő sávját!
Forrás: Szabó Róbert

Az utazás következő állomása Cerro Paranal volt, ahol a világ legfejlettebb távcsőegyüttese, a négy darab, egyenként 8,4 méteres VLT (Very Large Telescope) egységei találhatók. A VLT számos kisebb teleszkóppal együtt közösen egyetlen gigantikus műszert alkotva, a nagyon nagy térbeli felbontást biztosító interferométer üzemmódban is használható. Paranalon az év 365 napjából 330 napon át kitűnően derült az ég: nem véletlenül esett rá a választás az obszervatórium helyének keresésekor. A programban a VLT egyik távcsöve, a vezérlőközpont, a naplemente, és az egyik távcsőről indított, a felső légkörben műcsillagot létrehozó, egyedülálló lézeres sugárnyaláb megtekintése is szerepelt, melyet a légköri nyugtalanság kiküszöbölésére használnak a távcső segédtükrének másodpercenkénti több ezerszer megismételt, számítógéppel vezérelt korrekciójával.  

Naplemente Paranalon a napfogyatkozás utáni napon. Jobbra a VLT két távcsőegységének épületei láthatók.
Forrás: Szabó Róbert
A VLT 4. számú, Vénuszról elnevezett – helyi mapuche nyelven Yepun – egysége a négy darab lézersugár segítségével létrehozott műcsillaggal és a Jupiterrel.
Forrás: Szabó Róbert

Amikor azt gondoltam, hogy az izgalmakat már nem lehet tovább fokozni, akkor következett a Paranalhoz közeli Cerro Armazonesen tett látogatás. Itt, 3000 méteres tengerszint feletti magasságban épül a világ legnagyobb átmérőjű távcsöve, az ELT (Extremely Large Telescope). A 39,4 méter tükörátmérőjű óriás felbontóképessége a Hubble-űrtávcsőével fog vetekedni, fénygyűjtőképessége pedig az eddigi leghalványabb égi objektumok megörökítését is lehetővé teszi majd. Az egy milliárd eurós projekt keretében épülő műszer távoli csillagok körül keringő bolygók légkörének vizsgálatára is alkalmas lesz. A távcsőmonstrum a tervek szerint 2025-ben kezdi meg működését. Az európai csúcsműszert védő épület földbe ásott alapjától számítva 85 méter magas lesz, ami mellett a római Colosseum is eltörpül.

Az ELT és a kiszolgáló épület alapjainak kiásott gödrök. A belső kör a majd’ 40 méteres távcső tartószerkezetének alapja lesz, a külső pedig a 120 méteres átmérőt is meghaladó körkörös kiszolgáló épülethez tartozik. Mindkettőt földrengésbiztosra tervezik, és a rezgések kiküszöbölése érdekében mechanikailag függetlenek lesznek egymástól.
Forrás: Szabó Róbert

Végül az ALMA (Atacama Large Millimeter/Subillimeter Array) megtekintése következett, 5100 méter magasan, a világ legszárazabb helyén, az Atacama-sivatagban. Az elektromágneses spektrumnak milliméteres-szubmilliméteres hullámhosszú tartománya az Univerzum leghidegebb helyeinek kutatását teszi lehetővé. Így a kialakulóban levő csillagok és bolygórendszerek, a naprendszerbeli hűvös objektumok és nagyon távoli galaxisok is az ALMA célpontjai között szerepelnek. Mivel az éghajlat nagyon száraz, és rendkívül kevés vízgőz van a légkörben, így ez az ideális helye az európai-amerikai-ázsiai együttműködésben épült, 66 antennából álló rendszernek. A megfigyelések megszakítás nélkül, éjjel-nappal folyhatnak. Ez a magasság és a dehidratáció nagyon megviseli a szervezetet, az antennarendszernek otthont adó Chajnantor-magaslatra csak szigorú orvosi vizsgálat után mehettek fel a legfittebbek, míg a többiek a 3000 méteres magasságban található vezérlőközpontot és látógatóközpontot rejtő épületegyüttesben maradtak.

Az ALMA egyik antennája a szerelőcsarnokban
Forrás: Szabó Róbert

Az Atacama-sivatag rendkívül száraz éghajlata és konzerváló körülményei lehetővé teszik, hogy kutatók és műkedvelők sikerrel kutassanak meteoritok után. Számos híres „égi kő” fellelési helye Chilének ez a vidéke. Ugyanakkor ez a földi táj hasonlíthat talán a legjobban a marsi körülményekre. Ennek megfelelően a szomszédos bolygót célzó emberes és ember nélküli űrprogramok kísérletezési terepe is a kietlen vidék.

A marsi tájra hasonlító Atacama-sivatag kiválóan alkalmas csillagászati megfigyelésekre
Forrás: Szabó Róbert

Írta és fényképezte: Szabó Róbert

Hozzászólások

A Föld forgását bizonyító látványos bemutató 1850-ből

A Föld forgását bizonyító látványos bemutató 1850-ből

1819. szeptember 18-án született Párizsban Jean Bertrand Léon Foucault francia fizikus, akinek nevét a Föld forgását igazoló ingakísérlete tette közismertté.

Rudabányai lelet árulkodik a járás kezdeteiről

Rudabányai lelet árulkodik a járás kezdeteiről

A medencecsontok nem gyakori leletek, főként abból a

Nevet is kapott a meteoritban talált ásvány

Nevet is kapott a meteoritban talált ásvány

Az apró vasmeteoritot 1951-ben Ausztráliában találták meg, Wedderburn közelében, különös összetételét egy új vizsgálat tárta fel.

Emmy-díjakat nyert a NASA

Emmy-díjakat nyert a NASA

Az amerikai űrhivatal két Emmyt is nyert a Mars InSight és a SpaceX Crew Dragon Demo-1 missziójának kimagasló interaktív közvetítéséért.

A telefonhírmondó létrehozója

A telefonhírmondó létrehozója

1844. szeptember 17-én született Puskás Tivadar, a rádió ősének, a telefonhírmondónak megvalósítója.

National Geographic 2019. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

8 220 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket