Kornél, Soma, Tamás2020. július 03., péntek
Tudomány

Expedíció a Dunán

2020.03.07.Bajomi Bálint
National Geographic Magyarország

Jelenleg is elemzik a nyári Duna-expedíció adatait. Interjú Erős Tiborral, az Ökológiai Kutatóközpont tudományos tanácsadójával.

Erős Tibor, az Ökológiai Kutatóközpont Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoportjának vezetője, a Duna egyik jellegzetes halfajával, a márnával.
Forrás: Dr. Czeglédi István

Meséljen egy kicsit az eddigi karrierjéről. Miért pont a halakkal kezdett foglalkozni?

A Dunakanyarban nőttem fel és nagyon sokat horgásztam a Dunán. Ezek az élmények megalapozták azt az érdeklődésemet, hogy halakkal foglalkozó biológus legyek. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem okleveles biológusként, majd utána szintén az ELTE-n doktoráltam halökológia témakörben. Kezdetben az MTA Magyar Dunakutató Állomásán dolgoztam, majd egy évet a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben, köznapi, jól ismert nevén a VITUKI-ban, ahol az EU Víz Keretirányelvéhez kötődő feladatok végzése, a hazai monitorozó rendszer fejlesztése és feladatainak végrehajtása volt a célunk. Egy évet Svédországban is eltöltöttem posztdoktori ösztöndíjasként, ahol az erdőgazdálkodás hatásait tanulmányoztuk egy vízfolyás táplálékhálózatára és különös tekintettel a sebes pisztráng ökológiai szerepére. Visszajőve az MTA Balatoni Limnológiai Intézetében lettem halökológus kutató. Jelenleg a Hal- és Konzervációökológiai Kutatócsoport munkáját irányítom az Ökológiai Kutatóközpontban, ami az ÖK Dunakutató Intézetének és Balatoni Limnológiai Intézetének közös kutató csoportjaként működik.

2019 nyarán részt vett a 4. Nemzetközi Duna Expedíción, a Joint Danube Survey-en, vagy rövidítve JDS4-en. Mi a lényege ennek a projektnek?

Ez egy nagy nemzetközi projekt, ami a Duna és néhány nagyobb folyójának országok közötti összehangolt felmérésére irányul. A munkát a Nemzetközi Duna Védelmi Bizottság (International Commisson for the Protection of the Danube River, röviden ICPDR) nevű szervezet koordinálja szoros együttműködésben a Duna menti országok felelős szerveivel, Magyarországon pl. az Országos Vízügyi Főigazgatósággal. A hatévente végzett felmérések célja, hogy hosszú távon képet kaphassunk a Dunában zajló változásokról. Emellett a média által is figyelemmel kísért esemény felhívja a figyelmet a társadalom számára a folyam védelmének fontosságára, természeti értékeinek megőrzésére.

A Duna-expedíció a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig.

A korábbi expedíciók során egy nemzetközi kutatócsoport hajózott végig a Dunán. Ez a 4. expedíció annyiban volt más, hogy itt minden tagország maga volt felelős a saját Duna szakaszának a felméréséért. Ennek ellenére előre egyeztetett mintavételi protokollok szerint zajlottak a mintavételek az adatok összevethetősége érdekében. E protokollokat évekkel az expedíció előtt, közös munkaértekezleteken alakítottuk ki, hogy minden tagország számára kivitelezhető legyen a standardizált mintavétel.

A Duna Szobnál és az expedíció egyik csónakja.
Forrás: Dr. Erős Tibor

Ez azt jelenti, hogy minden országban ugyanúgy veszik a mintákat?

Igen. Például a halas felméréseknél ez azt jelenti, hogy elektromos halászgéppel végeztük a felméréseket, csónakból halászva, lassan sodródva a folyam parti zónájában. Az éjszaka és nappal is végzett mintavétellel pedig minden térségben 10 db 250 méteres szakaszon mértük fel a halállomány összetételét. Ehhez a mintavételi egységeket úgy választottuk ki, hogy azok jól reprezentálják a térség fő parti élőhelytípusait.

Készülődés az éjszakai mintavételhez.
Forrás: Dr. Erős Tibor

Mennyi időn keresztül tartott a magyarországi kutatás?

Szinte egész júliusban végeztük a halállomány felmérését együtt a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakembereivel. A Duna Ausztriából Magyarországra Medve (szlovákul Medvedov) község közelében lép be. Innen indultunk és Medvétől egészen Mohács alá, Hercegszántóig mentünk. Négy héten keresztül, heti 3-4 napot a Dunán töltöttünk. A nappali és az éjszakai felméréseket párhuzamosan végeztük, így ott is éjszakáztunk a folyóparton. A felmérések során 40 halfajt mutattunk ki a Dunából, több, mint 25 000 egyedet határoztunk meg. Közben rengeteg kellemes és néhány kellemetlen élményben volt részünk, így igazán emlékezetes volt ez az expedíció.

A csónak lerakása közben a terepjáró is vízre került, de szerencsére, hamar szárazra került.
Forrás: Dr. Erős Tibor

Volt esetleg más része is a felmérésnek?

A szélhajtó küsz (köznapi nevén a sneci) és a fenéklakó halak közül pedig a kerekfejű géb egyedeit nehézfém és mikroműanyag vizsgálatra tettük el. Ezeket a mintákat a szlovák kutatók gyűjtötték be, akik azt vizsgálják, hogy a dunai halakban milyen mértékű a nehézfémek felhalmozódása. A mikroműanyagok felhalmozódásának elemzése pedig jelenleg egy igen aktuális téma. Ezek például a műanyag PET palackok nagyon apró szemcsékre darabolódása során keletkeznek. A JDS4 felmérés során azt vizsgálják a kutatók, hogy a halak táplálékában milyen mértékben találhatók mikroműanyagok és ez lehet-e valamilyen hatással az állati szervezetekre. A halállomány felmérése azonban döntően arra irányult, hogy térben és időben összevethessük az állomány változásait, és minősítsük a halállomány összetétele alapján a mintavételi szakaszok ökológiai állapotát.

Eddig, amit említett: meghatározták a halakat, nézik a nehézfém- és a műanyagszennyezést. Milyen specialisták voltak még az expedícióban? 

A halakon kívül minden egyéb más főbb élőlénycsoportot vizsgáltak a Dunakutató Intézet munkatársai, ami az Európai Unió Víz Keretirányelvében szerepel, mint monitorozandó élőlény csoport. Ilyen szervezetek az algák, a vízi növények, és a vízi makrogerinctelenek (kisrákok, árvaszúnyoglárvák, kagylók stb); de emellett még komoly vízkémiai elemzéseket is végeztek. Hosszú, azaz több évtizedes távon tekintve a folyam kémiai állapota javult, hidromorfológiai állapota azonban romlik és a faunában is történnek változások. Így pl. a Fekete-tenger felől számos inváziós faj érte el a Kárpát-medencét, melyek nagymértékben átalakították a folyam élővilágát, különösképpen a víz makrogerinctelen fauna összetételét. Az ezzel foglalkozó szakemberekkel megkezdett jelenlegi kutatásaink célja éppen annak feltárása, hogy hosszú távon milyen mértékű változásokat okozott ezen inváziós fajok megjelenése a makrogerinctelen fauna sokféleségében és ökológiai funkciójában (funkcionális sokféleségében).

A mintavétel nagy része júliusban volt, most télen beszélgetünk. Vannak már valamilyen eredmények, elkezdték elemezni a halakra vonatkozó eredményeket?

Természetesen, már értékeljük az adatokat. Egyetlen felmérés alapján nehéz általános következtetéseket megfogalmazni, de a korábbi adataink alapján is viszonylag kontrasztos a halállomány szerkezete a hazai Duna szakaszon. Pl. a mennyiségét tekintve, a Budapest feletti szakaszon viszonylag szegényes a halállomány, míg főváros alatt jóval nagyobb a halak egyedszáma és a testméretük is nagyobb. Bár a helyi horgászok panaszkodtak a fogásra, azért a halban leggazdagabb területnek továbbra is Baja és környéke bizonyult. Ott jóval több például a keszegféle és bizonyos ragadozó halfajok (elsősorban a csuka) nagyobb számban fordul elő.

Ez Gemenc közelsége miatt lehet? Ott tudnak ívni a halak?

Igen. A változatos hidrológiai összeköttetésű mellékágak jelenléte kiemelten fontos a dunai halállomány utánpótlásában. Emellett az élőhelyek sokfélesége is hozzájárul ahhoz, hogy számos halfaj nagy mennyiségben fordul elő. De Baja mellett feltűnően gazdag volt pl. a dunaföldvári és a mohácsi szakasz halállománya is. Ha pedig a Budapest feletti Duna szakaszt nézzük, akkor Gönyűnél is nagyon értékes halállomány található – mert azon a szakaszon is vannak kisebb mellékágak és érződik a Szigetköz hatása is.

A lapos keszeg a Duna és a Tisza jellegzetes keszegféléje. Sikeres ívásához, állományának utánpótlásához kiemelten fontos a mellékágak kapcsolata a folyam főágával.
Forrás: Dr. Erős Tibor

Gondolom, az egyik cél, hogy hosszú távú trendek is kirajzolódjanak majd előbb-utóbb.

Igen, ez az egyik fő cél, de sajnos a korábbi JDS felméréseknél nem volt igazán megalapozott a halállomány vizsgálata; e tekintetben az előző expedíció felmérése volt hasonló a 2019-es felméréshez. Az utóbbi évtizedek legmarkánsabb igazolt változása azonban a gébfélék inváziója. Az 1990-es évek végétől kezdődően több gébfaj (a kerekfejű, a Kessler és a csupasztorkú géb) jelent meg nagy mennyiségben a Közép-Dunán, amelyek az Al-Dunáról és a Fekete-tengerből jutottak el a Kárpát-medencébe; az itteni horgászok nem kis bosszúságára. Érdemes megemlíteni azonban a gazdasági szempontból és a horgászok által is fontos zsákmánynak tekintett menyhal állományának kiemelkedő mennyiségi növekedését az ezredfordulót követően a teljes magyarországi Duna-szakaszon. Jelen felmérésünknél pedig a fiatal, egy-két éves harcsa mennyisége volt magas, ami bizonyítja a faj sikeres ívását. Ami újdonsága felméréseinknek, hogy újabban a meder halállományát is vizsgáljuk, nemcsak a parti zónát. A parttól távoli terület halállományának felmérése egyértelműen igazolta pl. a fokozottan védett német és magyar bucó tömeges előfordulását a magyarországi Duna szakaszon, de a Duna más szakaszain is. E fajok állományainak megőrzése fontos természetvédelmi kötelességünk.

A fokozottan védett német bucó még gyakori a Duna medrében.
Forrás: Dr. Szalóky Zoltán

Milyen veszélyek fenyegetik a dunai halakat? Például az utóbbi nagyjából 20 évnek a fejleménye, hogy nagyon sok helyen kiépítették a szennyvíztisztítási rendszert, például Budapesten már majdnem 100 százalékos. Ki lehet mutatni ennek a hatását a halállományra?

Sajnos ilyen jellegű hatásokat még nem tudunk egyértelműen kimutatni, mert ehhez a folyam évről évre ismétlődő felmérésére (monitorozására) lenne szükség igen intenzív mintavétel keretében és évtizedes léptékben. Emellett a halállomány mennyiségi összetétele a folyamban igen variábilis, függ pl. a vízjárástól, a fajok vándorlásától. A jelenlegi felmérések intenzitásával a nagyobb léptékű tér és időbeli különbségeket tudjuk igazolni, azonban ezek eredményei is igen fontos információt szolgáltatnak a természetvédelem számára pl. a védett fajok elterjedéséről vagy az inváziós fajok terjedéséről.

A veszélyeztető tényezők közül egy igen fontos tényezőt emelnék ki, ami közép és hosszú távon kiemelt veszélyt jelent a halállomány összetételére: ez pedig a folyamatos medersüllyedés a főágban és ezzel párhuzamosan a mellékágak  feltöltődése. A folyamat révén megszűnik a hidrológiai kapcsolat a főág és mellékágai között és így a mellékágak elvágódásával a folyami halak fő ívóterülete és élőhelye szűnik meg. A főág parti zónájában nevelkedő ivadékra pedig az intenzív hajózás jelenthet veszélyt, mert a hajók keltette hullámzás növeli az ivadék halálozási arányát (és itt gondolhatunk a partközelben igen erős hullámzást okozó jet skikre és motorcsónakokra is), ami pedig hosszú távon együtt járhat számos halfaj mennyiségének csökkenésével. Ezt megakadályozandó, az osztrák Duna szakaszon kifejezetten a hullámzástól védett parti élőhelyeket kezdtek kialakítani a halak számára. A medersüllyedés és a hullámzás káros hatásait a hazai Duna szakaszon is valahogy orvosolni kellene az ökológusok és a vízépítő mérnökök összefogásával, közös rehabilitációs tervek megvalósításával és egyes szakaszokon pedig a hajózási szabályok módosításával.

Az interjút készítette: Bajomi Bálint – bajomi.eu

Hozzászólások

Új vihar alakult a Jupiter légkörében

Új vihar alakult a Jupiter légkörében

A Jupiter számos nagy vihara jól ismert a csillagászok számára, most azonban egy újabb tűnt fel a felvételeken.

Megtalálták Budapest elveszett dunai szigetének hőforrásait

Megtalálták Budapest elveszett dunai szigetének hőforrásait

Egy meleg és langyos forrásokkal teli dunai sziget, ami már nem szerepel Budapest térképén.

Legalább 110 ember kellene egy marsi kolóniához

Legalább 110 ember kellene egy marsi kolóniához

A szakértők már rég felvetették, hogy érdemes lenne létrehozni egy telepet a Marson, de vajon mennyi emberre lenne szükség a terv megvalósításához?

Kiderült, mekkora a leggyorsabban növekvő fekete lyuk

Kiderült, mekkora a leggyorsabban növekvő fekete lyuk

Az Ausztrál Nemzeti Egyetem csapata az objektum mérete mellett azt is felmérte, hogy mennyi anyagot is nyel el.

Előbb indulhat a kínai marsjáró, mint az amerikai?

Előbb indulhat a kínai marsjáró, mint az amerikai?

  A NASA marsjárója, a Perseverance a kb. egy

National Geographic 2020. júniusi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket