Eufrozina, Kende2020. szeptember 25., péntek
Tudomány

A trópusi fák gyakran pusztulnak el villámcsapás miatt

National Geographic Magyarország

A trópusokon rengeteg a zivatar, és évente több mint 100 millió alkalommal csap le a trópusi szárazföldek ökoszisztémáiban a mennykő, azonban eddig nem vették számításba ennek az erdőkre gyakorolt hatását.

Forrás: Pixabay

A Smithsonian Trópusi Kutatóintézet (STRI), az Alabamai Egyetem, és a Louisville-i Egyetem kutatói segítségével készült az a felmérés, amelyben a forró égöv villámcsapásban (vagyis a lecsapó, ún. felhő-föld villámaiban) érintett területeit térképszerűen ábrázolták és számításokat végeztek ezzel kapcsolatban. A villámcsapásokat műholdas és felszíni távérzékelési adatokból gyűjtötték össze, a két térítő közti régióban.

„A villámcsapások befolyásolják azt, hogy mennyi biomasszát, vagyis mennyi szenet tárolhatnak az erdők, ugyanis a villám leginkább a nagyra nőtt fákat találja el. A szavannák ökoszisztémái számára pedig rendkívül fontos lehet a villámok hatása” – mondta Evan Gora, aki korábban a Louisville-i Egyetem doktorandusza volt, s most a posztdoktori kutatásait végzi az STRI-nél.

Ezt megelőzően, az elsőként végzett ilyen vizsgálatban arra jutottak a kutatók, hogy Panama őserdeiben valószínűleg a legnagyobb fák felét villámcsapás pusztítja el. Steve Yanoviak, a kutatás egyik vezetője, eredetileg hangyákat vizsgált az őserdőben, ám gyakran találkozott villámcsapással, ezért megkérte két – villámok kutatásával foglalkozó – kollégáját, hogy állítsanak fel villámdetektorokat az őserdőben, az STRI Barro Colorado Szigeti Kutatóbázisán.

Lecsapó villám a Barro Colorado Kutatóbázishoz tartozó trópusi erdőben.
Forrás: STRI/ Jeff Burchfield, University of Alabama Huntsville

 

„A felmérésben azt találtuk, hogy egyetlen villámcsapás átlag 23,6 fát károsít, és ezekből egy éven belül 5,5 el is pusztul” – mondta Yanoviak.

A kutatók később távérzékelési (elsősorban műholdas) adatokat gyűjtöttek a teljes trópusi régióból, s ezek alapján a hat eltérő területre vonatkozóan vizsgálták a villámok gyakoriságát: erdő, szavanna, füves terület, bozótos terület, mezőgazdasági terület, városi terület. A detektált villámcsapások száma (több mint 100 millió) minden bizonnyal alacsonyabb a valós adatnál, mivel a szenzorok nem minden villámcsapást képesek rögzíteni, a műholdas adatok szerint a 190 milliót is meghaladja a lecsapó villámok mennyisége a trópusokon.

A villámcsapás által károsított fák. A légi felvételen jól látható, hogy nemcsak egyetlen fát érintett a villámcsapás hatása.
Forrás: STRI / Evan Gora

 

Világátlagban a városi környezetben volt a legtöbb villámcsapás (ezt a mérést az ázsiai nagyvárosok adatai vitték ebbe az irányba), a kutatók úgy vélik, a forró, szennyezett városi levegő egyszerűen kedvez a villámcsapásoknak. A második legtöbb villámcsapást elszenvedő terület volt az erdő, illetve a szavanna. A szántók, a füves és bozótos régiók kapták a legkevesebb villámot. Kontinensenként azonban más volt a helyzet: Afrika és Dél-Amerika esetében a legtöbb villám az erdők és szavannák területét érte, Ázsiában a városokra csapott le sok, Ausztráliában pedig a bozótos, füves, szavannás jellegű területek kapták a legtöbb lecsapó villámot.

A számítások szerint a világon a trópusi erdőségekben évente 832 millió fát ér a villámok miatt valamilyen fokú károsodás, és ezekből 194 millió pusztul el egy éven belül. Ebben az adatban nincsenek benne az egyéb területek (pl. szavanna) fái, mivel azokról nem állt rendelkezésre pontos felmérési adat, azonban a szavannákat érő évi több mint 37 millió villám valószínűsíthetően további legalább 10 milliónyi fát ad hozzá a fenti mennyiséghez. A számok egyedül a villámcsapások közvetlen hatását mutatják, azt nem, amikor a becsapódó mennykő erdőtüzet, vagy bozóttüzet is okoz. Mivel a szavannákon ez különösen gyakori, ott is fontos volna precízebb terepi felmérést végezni.

Távolabbról is kitűnik a zöld rengetegből a villám miatt sérült facsoport.
Forrás: STRI / Evan Gora

 

Azok az erdők, amelyek több villámcsapást szenvednek el, hektáronként számítva egyre kevesebb nagy fával rendelkeznek, talán azért, mert ezek jobban kimagasodnak a lombkoronaszintből, és így a villámok számára könnyebb célpontot képeznek. Nem tudni azonban, hogy egyes fák miért pusztulnak el, mások miért élik túl a villámcsapást, bár nyilvánvaló az egyes fajok eltérő túlélési stratégiákat fejlesztettek ki az evolúció során az ilyen gyakori veszélyek ellen.

„A kutatásunk szolgáltatta eddig a legfőbb bizonyítékot arra, hogy a villámcsapás a trópusi erdőkben, mennyire jelentősen befolyásolja azok dinamikáját és szerkezetét”- magyarázta Helene Muller-Landau, a Global Change Biology szakfolyóiratban közzé tett tanulmány társszerzője, az STRI kutatója. „Valószínűleg jelentősen alábecsülte a felmérésünk a villámok összesített hatását. A villámok fő mozgatórugói lehetnek a trópusi erdők és más trópusi ökoszisztémák biomassza- és szén-körforgásának.”

Hozzászólások

Neandervölgyi DNS-re bukkantak egy ősi fogban

Neandervölgyi DNS-re bukkantak egy ősi fogban

Egy neandervölgyi zápfog több tízezer éven át várt a felfedezésre a mai Lengyelország területén található Stajnia-barlangban.

Klímaanomália növelhette a világháborús veszteségeket

Klímaanomália növelhette a világháborús veszteségeket

A szakértők olyan különös éghajlati jelenséget azonosítottak, amely nemcsak az első világháborús, hanem a spanyolnáthához köthető halálozást is növelhette.

Újabb bizonyíték a Hold keletkezésének elméletére

Újabb bizonyíték a Hold keletkezésének elméletére

A leginkább elfogadott hipotézis alapján több mint 4 milliárd évvel ezelőtt egy Mars nagyságú bolygó csapódott a Földnek, így jött létre a Hold.

Íme az első magyarországi dinoszaurusztojás

Íme az első magyarországi dinoszaurusztojás

Két magyar kutatócsoport munkájának együttes eredményeként nemcsak egy ritka fosszíliával lettünk gazdagabbak, de a madárszerű dinoszauruszok európai elterjedéséről alkotott kép is megváltozhat.

Bányászok találtak rá egy ősi becsapódási kráterre

Bányászok találtak rá egy ősi becsapódási kráterre

A hatalmas meteoirittöbb tíz- vagy százmillió évvel ezelőtt csapódhatott be a mai Ausztrália területén.

National Geographic 2020. szeptemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket